016 - Sixteenth Episode

In the bakery

2015. január 02. (péntek);(folytatás)
- Kértek még valamit? - kérdezte kedvesen az idős néni, aki az utcánk sarkában vezet egy kisebb pékséget.
- Nem, köszönjük, egyenlőre nem - mondtam mosolyogva, majd két muffin -nal, és egy újabb adag forrócsokival mentem vissza az asztalunkhoz.
Meg -gel kiskorunk óta imádjuk ezt a helyet, az idős nénit is régóta ismerjük, és mindig szívesen fogad minket. Meg -nek támadt ez a remek ötlete pár órája, hogy jöjjünk le ide, mert itt még a legnehezebb sulis napok után is jól elvagyunk.
Szóval, ahogy említettem, már pár órája tényleg itt vagyunk, sőt itt még hozzá jön az is, hogy a harmadik pohár forrócsokinkat isszuk, és körülbelül a hatodik fajta isteni sütit kóstoljuk meg.
- Ennyit már hónapok óta nem ettünk itt összesen - nevetett Meg, mikor visszaértem az asztalunkhoz.
- Nem baj, legalább fellendítjük az üzletet. Egyébként is, Mrs. Collins szeret olyanokat felvenni nyári munkára, akik törzsvendégek itt, szóval majd próbálkozhatunk - nevettem fel én is.
- Mennyi az idő? - kérdezte, miközben beleharapott a muffinjába.
- Pillanat - mondtam, majd kivettem a zsebemből a telefonomat, és megnéztem az időt. Nagy meglepetésemre 4 üzenet is fogadott, így gyorsan közöltem az időt Meg - gel majd megnéztem az üzeneteket.
Ahogy olvastam az SMS -eket, elmosolyodtam. Az utolsó üzenetét olvasva egyfajta boldogság árasztott el... aggódott értem. Legalábbis ezt tudtam kivenni belőle.
- Így elment az idő? Tényleg régóta ülünk itt... - mondta közben Meg. Észrevehette, hogy nem nagyon figyelem őt, ezért abbahagyta, és érdeklődve nézett rám. - Hadd találjam ki! Ross.
- Bocs, hogy nem figyeltem! Nézd! - nyújtottam oda neki a telefonomat. Most először mutatok meg neki Ross -tól kapott üzeneteket, de őszintén nem értem magam, hogy pár napja miért nem akartam neki megmutatni.
- Jaj de aranyos - szólalt meg kis idő múlva.
- Aranyos mi? Ilyet se nagyon hallottam tőled - mosolyogtam.
- De, hogy aggódik... El fogod neki mondani, hogy tulajdon képen miatta veszekedtetek?
- Ezt most úgy mondtad, mintha az ő hibája lenne - ráztam a fejem. - El fogom neki mondani. Nem hiszem, hogy nagy ügyet csinál majd belőle. Azon is csak nevettünk, hogy anyámék balhéztak amiatt, hogy idősebb nálam.
- Szerintem tök jó fej, hogy meghallgat.
- Igen... - bólogattam.
- Szerencsés vagy, hogy megtaláltátok egymást - mondta.
- Ezt meg úgy mondtad, mintha együtt is járnánk - nevettem fel.
- Nem lenne rossz - vont vállat. Először azt hittem, csak viccel, vissza is köptem a forrócsokimat a pohárba, mit időközben lassan szürcsölni kezdtem. Arca komoly maradt, innen tudtam, hogy nem viccelt az előbbi mondatával.
- Persze... pont én meg ő?
- Ne kezd a hülye szöveget, hogy ő egy sztár, te meg csak egy senki, mert fejbe verlek! - figyelmeztetett.
- Nem is akartam. Nem hiszek az ilyen klisékben, csak valahogy nem tudom elképzelni magamat mellette.
- Pedig nagyon is összeilletek. Kinézetre abszolút, hát még személyiségre. Legalábbis szilveszterkor Riker -rel... - kezdte, de amint belegondolt, hogy mit is mond épp, abbahagyta.
- Folytasd ha elkezdted! - fenyegettem meg. - Hogy is mondtad? ,,Mert fejbe verlek?!"
- Nem, mert ideges leszel.
- Az, hogy nem mondod el, mert szerinted ideges leszek, ha megtudom, pont a legjobb módja annak, hogy felidegesíts, szóval hadd halljam!
- Jó! - adta be a derekát. - Szilveszterkor Riker -rel beszélgettünk, és valahogy nálatok lyukadtunk ki. Arról kezdtünk beszélni, hogy melyikőtök mit szeret, és kiderült, hogy egy csomó közös van bennetek.
- Csak egy példát mondj! - sóhajtottam.
- Mindketten imádtok gördeszkázni - vonta meg a vállát.
- Minden fiú szeret gördeszkázni, ez nem jó példa! - ellenkeztem.
- Nem igaz! Ott van például George az osztályból. Ő utálja még a látványukat is.
- De ő meleg! Ez se jó példa!
- És akkor mi van? Attól még fiú! - vágott vissza.
- Oké, hagyjuk a témát! - mondtam.
- Nem! Ez fontos. Ross olyan tökéletes lehetne neked! - csattant fel.
- És ezt honnan tudod? Meg, tudod, hogy imádlak, de sose fog megtörténni! Nem akarok összeveszni veled emiatt! - néztem rá.
- Jó. Legyen, ahogy akarod! De ha mégis, akkor nem szólhatsz le, amiért azt mondom, hogy 'én megmondtam'.
- Maximum azért szólnálak le, mert jobb beszólást várok tőled... - morogtam.
* Fél óra múlva *
- Viszlát, Mrs. Collins! - köszöntünk egyszerre.
Meg -gel sikeresen lezártuk a "Ross-ügyet", és miután megittuk a forrócsokinkat, plusz a maradék muffint is elpusztítottuk, úgy döntöttünk elindulunk, már így is két óra múlt, és körülbelül 10 -kor indulhattunk el otthonról, szóval jól elbeszélgettük az időt.
Nem tartott sokáig a séta, mert (ahogy azt már említettem) az utcánk sarkán található ez a kis pékség.
- Megjöttünk! - kiabáltam, mikor beértünk a házba. Épp, hogy levettük a cipőnket anya jött ki a konyhából.
- Végre! Mit csináltatok ilyen sokáig? - értetlenkedett.
- Beszélgettünk. Mrs. Collins sosem bánja, ha ott vagyunk.
- Á, szóval a pékségben voltatok - bólogatott anya.
- Igen. Vannak újfajta sütik. Isteni a kókuszos-fahéjas csiga.
- Majd egyszer megkóstolom! - ígérte meg anya. - Jut eszembe! Nem rég felhívott a a barátod, Ross. Megkérdezte, hogy hol vagy, én viszont nem tudtam, végül pedig meghívtam vacsorára, hogy megköszönjük neki, hogy segített neked a Jenette -es üggyel kapcsolatban.
- Várjunk! - mondtam kétségbeesetten. - Áthívtad Ross -t, miközben Jenette is velünk eszik majd?
- Igen.
- Te jó ég... - sóhajtottunk egyszerre Meg -gel.

Aloha!
Először is szeretném megemlíteni a szavazást (amit lent, az oldal alján megtalálhattok!), merthogy megoszlottak a "vélemények". Eddig teljes 100% -kal vezetett Steph, most viszont érkezett egy Megan "rajongó" is! :))
Remélem elnyerte tetszéseteket ez a rész, igaz, most jönnek majd a bonyodalmak. Ki mit gondol, mi fog történni a vacsorán, ahol Steph, Ross, és a legnagyobb problémát jelentő Jenette is ott lesz?
xo;<3