Confidence
2015. június 19. (péntek)
Milyen szép lett volna, ha a napsugarak melegére kelek fel reggel... de sajnos ezt az idillt muszáj volt megtörnie valakinek, mert miért is ne?!
- Kelés van! - ordította Megan a folyosóról.
- He? - nyögte Ross. - Pár perc! - szólt vissza, majd fejét ennél is jobban a párnába fúrta. Voltam olyan szerencsés, hogy ezt a szép folyamatot premierben végignézhettem.
- Fel kéne kelni - kuncogtam. Éjszaka egy kicsit arrébb kerültem tőle, valószínűleg, mert mocorgós vagyok...
- Aha... hagyj aludni, Steph - nevetett. - Amúgy is felébredtem miattad este is, meg éjszaka is.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Mert bokán rúgtál álmodban. Mocorogtál, egész végig - Lottóznom kéne...
- Bocsi - kuncogtam.
- Nincs bocsánat! - mondta szigorú fejjel,de elnevette magát, ebből tudhattam, hogy csak vicc volt. Közelebb húzott magához,és velem együtt átfordult a másik oldalára.
- Ez nekem így nem túl kényelmes - nevettem.
- Nekem se volt az - húzta pimasz mosolyra a száját. - Nem akarok felkelni! - nyafogott.
- Muszáj lesz, mert én enni akarok - közöltem.
- Most ezért lelökhetnélek innen...
* Kb. 3 órával később, Buenos Aires utcáin *
Ez a város csodálatos... annyi szép épület, és parkos rész van, amennyit elképzelni se mertem.
- Bocsi - kuncogtam.
- Nincs bocsánat! - mondta szigorú fejjel,de elnevette magát, ebből tudhattam, hogy csak vicc volt. Közelebb húzott magához,és velem együtt átfordult a másik oldalára.
- Ez nekem így nem túl kényelmes - nevettem.
- Nekem se volt az - húzta pimasz mosolyra a száját. - Nem akarok felkelni! - nyafogott.
- Muszáj lesz, mert én enni akarok - közöltem.
- Most ezért lelökhetnélek innen...
* Kb. 3 órával később, Buenos Aires utcáin *
Ez a város csodálatos... annyi szép épület, és parkos rész van, amennyit elképzelni se mertem.
Sose szerettem várost nézni, de Ross -ékkal akkora élmény volt, hogy az hihetetlen.
Igazából minden volt, ami csak lehetett. Indulás után egy órával már túl voltam Riker kérdezgetésén, meg egy kínos beszélgetésen anyámékkal, akik az éjszaka miatt kicsit ferdén néztek rám, reggeli óta.
Azután már senki sem zavartatta magát. Ugyanúgy ment tovább minden, mint azelőtt, azon kívül, hogy Ross egy idő után mellém csapodott, és kézen fogva mentünk tovább.
Tény, hogy mikor bementünk egy étterembe, a választással volt egy kis gondunk, de végül Stormie előszedte valahonnan a spanyol tudását, és kért angol étlapokat.
- Steph, biztos csak egy saláta? - kérdezgette Ross.
- Nem fogyókúra a tervem, egyszerűen csak szeretem - nevettem.
- Hát jó - egyezett bele. Tény, hogy végül nem egyedül ettem meg azt a tál salátát, mert mikor meglátta benne a paradicsomot, rögtön megkérdezte, hogy szeretem e. Csalódott is volt, amiért azt mondtam, hogy igen, amiből lett is nevetés, nem is kevés, de megszántam szegény gyereket, és kapott a paradicsomból.
...
Hasonló szépségek voltak még a kiránduláson. Az események elrohantak egymás mellett, alig lehetett követni, hogy még mindig ugyanarról van e szó. Nem lehet velük unatkozni.
Este hat óra körül elindultunk vissza, a szállásunkhoz. Gyalog jöttünk, gyalog is indultunk haza, űgy volt még időnk kiélvezni, hogy a két család tényleg így együtt van. Riker nyafogott is emiatt, de a végén elnevette magát, így mindenki tudta, hogy vicc volt az egész. Mi is rájöttünk, hogy szülőkkel tölteni az időt nem is olyan rossz, főleg ha jó fejek.
- Steph - súgta Ross.
- Hmm? - kérdeztem vissza.
- Nem vettél észre valamit Riker -en?
- Szerintem Meg viselkedett ma furcsán - vontam meg a vállam. Aztán egy másodpercre mindketten belegondoltunk, és egymásra kaptuk a fejünket. - Melyiket kéred?
- Most csajozok - kacsintott.
- Mmm, akkor enyém a pasi - válaszoltam sejtelmesen, és megálltam, hátul sétáló Rik -hez kerüljek.
- Stephany - mondta jókedvűen.
- Utálom, ha így használod a nevemet - néztem rá mérgesen.
- Tudom, ezért csinálom - mondta kihívóan.
- Felhőkarcolókkal nem veszekszek! - közöltem, majd óvodás koromat felidézve kiöltöttem rá nyelvemet, és karba font kéz kíséretében elővettem legcsúnyább nézésemet.
- Kérsz cukrot engesztelésképp? - gügyögött. - Esküszöm Steph, már csak a két copf hiányzik a fejedről . forgatta meg a szemeit.
- Direkt csináltam - néztem rá komoly fejjel.
- Neked a hülyeség zsigerből jön, ne is tagadd, ismerlek már.
- Na, megszólalt a nagy gyerek - vágtam vissza.
Kaptam egy gyilkos pillantást, aztán megrázta a fejét, és vállamra tette a kezét, majd megállított. Megvárta, amíg kicsit lemaradunk, és a szemembe nézett.
- Bízhatok benned? - kérdezte. Szemében olyan komolyság csillant, amilyet szerintem még a Lynch-család történelmében nem láttak.
- Természetesen - bólintottam.
- Akkor ma este átmegyek a szobádba, muszáj tanácsot kérnem - jelentette ki.
- Rendben - bólintottam. - De mivel kapcsolatos?
- Este - zárta le, majd se szó, se beszéd, visszasietett a többiekhez.
* Eközben Ross és Meg beszélgetése *
- Ross! - csillant fel Megan szeme.
- Szia - köszönt Ross is nevetve.
- Mizujs? Neked nem Steph -fel kéne lenned?
- De... de most idejöttem, mert ő is elkezdett mással beszélgetni. Nem akarom megfojtani.
- Jaa, értem.
- Figyelj, nem akarom sokáig húzni az időt, este szeretnék beszelni veled. Megoldható?
- Már akartam kérdezni... tanács kéne egy fontos dologban, de csak ha nem mondod el senkinek!
- Nem fogom! Ígérem.
Szépséges szerdai estét!
Szerény személyem (khm...) visszatért sokadszorra...
Meghoztam az új részt, valamint a második évadunk trailer -ét. Remélem tetszeni fog.
Köszönöm szépen a kommenteket, és a 18 feliratkozót. Nagyon jól esik, hogy vannak akik egy nap alatt képesek elolvasni mind az 53 eddigi részt. Köszönöm szépen! <3
xo;<3
- Hát jó - egyezett bele. Tény, hogy végül nem egyedül ettem meg azt a tál salátát, mert mikor meglátta benne a paradicsomot, rögtön megkérdezte, hogy szeretem e. Csalódott is volt, amiért azt mondtam, hogy igen, amiből lett is nevetés, nem is kevés, de megszántam szegény gyereket, és kapott a paradicsomból.
...
Hasonló szépségek voltak még a kiránduláson. Az események elrohantak egymás mellett, alig lehetett követni, hogy még mindig ugyanarról van e szó. Nem lehet velük unatkozni.
Este hat óra körül elindultunk vissza, a szállásunkhoz. Gyalog jöttünk, gyalog is indultunk haza, űgy volt még időnk kiélvezni, hogy a két család tényleg így együtt van. Riker nyafogott is emiatt, de a végén elnevette magát, így mindenki tudta, hogy vicc volt az egész. Mi is rájöttünk, hogy szülőkkel tölteni az időt nem is olyan rossz, főleg ha jó fejek.
- Steph - súgta Ross.
- Hmm? - kérdeztem vissza.
- Nem vettél észre valamit Riker -en?
- Szerintem Meg viselkedett ma furcsán - vontam meg a vállam. Aztán egy másodpercre mindketten belegondoltunk, és egymásra kaptuk a fejünket. - Melyiket kéred?
- Most csajozok - kacsintott.
- Mmm, akkor enyém a pasi - válaszoltam sejtelmesen, és megálltam, hátul sétáló Rik -hez kerüljek.
- Stephany - mondta jókedvűen.
- Utálom, ha így használod a nevemet - néztem rá mérgesen.
- Tudom, ezért csinálom - mondta kihívóan.
- Felhőkarcolókkal nem veszekszek! - közöltem, majd óvodás koromat felidézve kiöltöttem rá nyelvemet, és karba font kéz kíséretében elővettem legcsúnyább nézésemet.
- Kérsz cukrot engesztelésképp? - gügyögött. - Esküszöm Steph, már csak a két copf hiányzik a fejedről . forgatta meg a szemeit.
- Direkt csináltam - néztem rá komoly fejjel.
- Neked a hülyeség zsigerből jön, ne is tagadd, ismerlek már.
- Na, megszólalt a nagy gyerek - vágtam vissza.
Kaptam egy gyilkos pillantást, aztán megrázta a fejét, és vállamra tette a kezét, majd megállított. Megvárta, amíg kicsit lemaradunk, és a szemembe nézett.
- Bízhatok benned? - kérdezte. Szemében olyan komolyság csillant, amilyet szerintem még a Lynch-család történelmében nem láttak.
- Természetesen - bólintottam.
- Akkor ma este átmegyek a szobádba, muszáj tanácsot kérnem - jelentette ki.
- Rendben - bólintottam. - De mivel kapcsolatos?
- Este - zárta le, majd se szó, se beszéd, visszasietett a többiekhez.
* Eközben Ross és Meg beszélgetése *
- Ross! - csillant fel Megan szeme.
- Szia - köszönt Ross is nevetve.
- Mizujs? Neked nem Steph -fel kéne lenned?
- De... de most idejöttem, mert ő is elkezdett mással beszélgetni. Nem akarom megfojtani.
- Jaa, értem.
- Figyelj, nem akarom sokáig húzni az időt, este szeretnék beszelni veled. Megoldható?
- Már akartam kérdezni... tanács kéne egy fontos dologban, de csak ha nem mondod el senkinek!
- Nem fogom! Ígérem.
Szépséges szerdai estét!
Szerény személyem (khm...) visszatért sokadszorra...
Meghoztam az új részt, valamint a második évadunk trailer -ét. Remélem tetszeni fog.
Köszönöm szépen a kommenteket, és a 18 feliratkozót. Nagyon jól esik, hogy vannak akik egy nap alatt képesek elolvasni mind az 53 eddigi részt. Köszönöm szépen! <3
xo;<3
