Waking
2015. június 20. (szombat)
Reggel egyedül ébredtem, a saját szobámban. Utálok fényre kelni.
Korán lehetett még, a nap sugarai egyre erőteljesebben fúrták át magukat a hanyagul behúzott függönyön, ami kifejezetten bántotta a szememet, emiatt pedig semmi kedvem nem volt felkelni. Arra a döntésre jutottam, két másodpercnyi gondolkodás után, hogy nem érdekel semmi és semmi, most elfordulok, a fejemre húzom a takarót, és visszaalszok.
Az elhatározással nem is volt gond, körülbelül plusz negyed órát nyertem is vele, de aztán újra felkeltem, de ezúttal már nem magamtól. Halványan, még félálomban érzékeltem, ahogy besüppedt mellettem az ágy, mire akaratlanul is összehúztam magam, hiszen tudtam mi fog következni.
Fél perc elteltével két kezet éreztem a derekam körül, amik lassan húzni kezdtek, majd teljesen átöleltek. Tudtam, hogy Ross az -ki más lenne?!-, ami megmosolyogtatott. Ki nem kell fel erre kicsit nagyobb örömmel? Szorosan ragaszkodtam takaróm széléhez, akár csak egy kisgyerek a kedvenc plüssjátékához, amin éreztem, hogy jót mosolyog, miközben arcát eltemette a nyakamban.
Percekig feküdtünk így, és fogalmam sincs hogyan tudott ennyire kísértetiesen jól időzíteni, mert nem hagyta, hogy elaludjak, pár perc elteltével, mikor újra eléggé lusták lettek a pislogásaim, megszólalt.
- Ugye tudod, hogy Ellington megöl, ha most visszaalszol? - motyogta.
- Neked is jó reggelt...
- Steph - mondta komolyabb hangon. - Te is megbánod, ha elalszol.
- Miért? A nyaralás a pihenésre van nem? Én épp ezt csinálom.
- Jó, akkor megyünk nélküled - vonta meg a vállát.
- Ugyan, kérlek... - sóhajtottam, hogy azt higgye feladom, nekem viszont eszemben sem volt, inkább elővettem az egómat. - Nélkülem úgyse éreznétek olyan jól magatokat - kuncogtam, miközben éreztem, hogy elmosolyodik, és kicsit magához szorít.
- Igazad van, én tényleg nem érezném olyan jól magam, de valószínűleg mindenki más túlélné - közölte, mire én elkerekedett szemekkel hátrafordultam és kinyújtottam rá a nyelvem, akár egy öt éves, mire ő csak jóízűen felnevetett, elengedett, majd kikászálódott az ágyamból.
- Bunkó - morogtam. Ezek után további húsz másodpercig élvezhettem ágyam kényelmét, ugyanis Ross megkerülte az ágyat, és gondolkodás nélkül fogta meg mind a két kezemet, és húzott fel. Hamar talpon találtam magam, és be kellett, hogy valljam a takaróm nélkül szinte megfagytam, mégse akartam már annyira visszafeküdni aludni.
- Ugye, hogy nem volt olyan nehéz? - mosolyodott el újra, mire én kiskutyákat megszégyenítő cukisággal billentettem oldalra a fejem, és néztem a szemébe.
- Borzasztóan megerőltető volt, utállak, sajnálom - nevettem fel a végére, ő pedig válaszul lesütötte a szemét. én azonban közelebb bújtam hozzá, és átöleltem, mire rögtön fellélegzett.
...
Miután Meg, Jen és Rydel együtt berobbantak a szobámba, és elküldték Ross -t, a szobám két perccel később úgy nézett ki, mint ahol ősrobbanás történt. Megőrjít a sok divat őrült. Az egyiknek ez a fürdőruha nem tetszik, a másiknak az, és igen, ez legyen az életben a legnagyobb gondunk, de esküszöm ilyet még egyszer nem vállalok be.
A szobám spontán feltúrása után, végre megdobtak valamivel, amit szerintük felvehetek, és mindenkinek tetszeni fog. Mint utólag kiderült, ezt mindenkinél megcsinálták, csak nélkülem, mert én még aludtam. Legalább megúsztam a komplett divatbemutatókat.
Össze szedtem minden cuccomat, majd az ajtó felé indultam, de igazából ott eszembe is jutott, hogy várnom kéne a többiekre. Leültem hát a nappaliba, de nem nagyon tudtam megmaradni egy helyben, szóval fel-alá járkáltam a konyha és a nappali között, mire a fiúk társasága berobbant az előszobába, utánuk pedig hangosan rötyögve érkeztek meg Rydel -ék is.
- Indulhatunk? - kurjantotta el magát Ellington, akiről biztosan állíthatom, hogy a leglelkesebb volt jelen pillanatban, mindannyiunk közül.
Valóban igazam volt, de arra nem számítottam, hogy én leszek a második ezen a bizonyos listán, ugyanis amint kiléptünk az ajtón, és megcsapott a tengerparti jellegzetes illat, és a friss levegő, olyan lettem, mint akit felhúztak. Időzített bomba ként robbantam ki a házból, és szó szerint Ellington -nal karöltve ugráltam le a partra, ahol szinte tűkön ülve vártam a többieket, hogy Meg -gel szokásunkhoz híven együtt vessük bele magunkat a vízbe.
Mire megérkezett, és meglátta, hogy már fürdőruhában készen arra, hogy óvodásokat megszégyenítő lelkesedéssel rohanjak a vízbe, teljes röhögőgörcs kapta el, nekem azonban nem lankadt a lelkesedésem, ugyanolyan izgalommal vártam, amíg összekapja magát.
- Úgy csillog a szemed, mintha szívtál volna valamit - nézett rám nevetve Rocky.
- Mikor nem? - kérdezett vissza Meg és Jen egyszerre, mire mind a hárman döbbenten néztünk össze, mivel ilyen is csak egy évben egyszer van. Igaz, hogy Jen a baleset óta mondhatni meghúzta magát, így pedig sokkal elviselhetőbb, de ez nem jelent túl jót. Vihar előtti csend, ha engem kérdeztek...
- Ugyan, Steph jó kislány - mondta fülig érő mosollyal Ross, miközben mellém lépett, és átkarolta a derekamat, mire Riker -től kaptam egy amolyan 'fiúsan, de mindjárt elolvadok' arckifejezést, mire lehajtottam a fejem, és halványan elmosolyodtam.
- Oké, értem én, hogy szerelem meg minden, de az előbb még menni akartál, úgyhogy irány a víz! - mondta Meg, mire én felkaptam a fejem, és lelkesen, szinte kitéptem magam a nagy hévtől Ross karjaiból, és Meg kezét megragadva rohantam a móló felé, ahol filmbe illő jelenetet megvalósítva, egy időben, tökéletesen egyszerre ugrottunk fel, mindkét karunkat a magasba emelve, majd nagyot csobbanva, a vízben találtuk magunkat.
Hayooo. *-*
Oké, szóval úgy ígértem, hogy ezúttal tényleg nekiállok, és bár idő előtt, de befejezem a történetet. Még körülbelül négy rész van hátra, hogy tényleg fél évaddal végezzünk, szóval talán még 2016 előtt befejezésre kerül, amit furcsa kimondani... Főleg, hogy olyan rossz hírem van, amit nem biztos, hogy meg fogtok majd bocsátani, de ezt majd megtudjátok később.
Viszooont, nagy híreim is vannak. :3 Idén DSD vizsgát teszek, ami itt csak azért érdekes, mert kellett írnunk egy anyagot, egy PPT -s perezentációhoz, aminek olyan téma kellett, ami közel áll hozzánk. Nos én a blogot választottam, pontosabban Steph, és a köztem lévő hasonlóságok a fő téma. (Ha esetleg valakit érdekelne, írjon csak rám, ha van időm elküldhetem, de elég gyengus lett, ami azt illeti, de a vizsgára megteszi. :D)
Remélem tetszett a rész. c: :*
xo;<3
Reggel egyedül ébredtem, a saját szobámban. Utálok fényre kelni.
Korán lehetett még, a nap sugarai egyre erőteljesebben fúrták át magukat a hanyagul behúzott függönyön, ami kifejezetten bántotta a szememet, emiatt pedig semmi kedvem nem volt felkelni. Arra a döntésre jutottam, két másodpercnyi gondolkodás után, hogy nem érdekel semmi és semmi, most elfordulok, a fejemre húzom a takarót, és visszaalszok.
Az elhatározással nem is volt gond, körülbelül plusz negyed órát nyertem is vele, de aztán újra felkeltem, de ezúttal már nem magamtól. Halványan, még félálomban érzékeltem, ahogy besüppedt mellettem az ágy, mire akaratlanul is összehúztam magam, hiszen tudtam mi fog következni.
Fél perc elteltével két kezet éreztem a derekam körül, amik lassan húzni kezdtek, majd teljesen átöleltek. Tudtam, hogy Ross az -ki más lenne?!-, ami megmosolyogtatott. Ki nem kell fel erre kicsit nagyobb örömmel? Szorosan ragaszkodtam takaróm széléhez, akár csak egy kisgyerek a kedvenc plüssjátékához, amin éreztem, hogy jót mosolyog, miközben arcát eltemette a nyakamban.
Percekig feküdtünk így, és fogalmam sincs hogyan tudott ennyire kísértetiesen jól időzíteni, mert nem hagyta, hogy elaludjak, pár perc elteltével, mikor újra eléggé lusták lettek a pislogásaim, megszólalt.
- Ugye tudod, hogy Ellington megöl, ha most visszaalszol? - motyogta.
- Neked is jó reggelt...
- Steph - mondta komolyabb hangon. - Te is megbánod, ha elalszol.
- Miért? A nyaralás a pihenésre van nem? Én épp ezt csinálom.
- Jó, akkor megyünk nélküled - vonta meg a vállát.
- Ugyan, kérlek... - sóhajtottam, hogy azt higgye feladom, nekem viszont eszemben sem volt, inkább elővettem az egómat. - Nélkülem úgyse éreznétek olyan jól magatokat - kuncogtam, miközben éreztem, hogy elmosolyodik, és kicsit magához szorít.
- Igazad van, én tényleg nem érezném olyan jól magam, de valószínűleg mindenki más túlélné - közölte, mire én elkerekedett szemekkel hátrafordultam és kinyújtottam rá a nyelvem, akár egy öt éves, mire ő csak jóízűen felnevetett, elengedett, majd kikászálódott az ágyamból.
- Bunkó - morogtam. Ezek után további húsz másodpercig élvezhettem ágyam kényelmét, ugyanis Ross megkerülte az ágyat, és gondolkodás nélkül fogta meg mind a két kezemet, és húzott fel. Hamar talpon találtam magam, és be kellett, hogy valljam a takaróm nélkül szinte megfagytam, mégse akartam már annyira visszafeküdni aludni.
- Ugye, hogy nem volt olyan nehéz? - mosolyodott el újra, mire én kiskutyákat megszégyenítő cukisággal billentettem oldalra a fejem, és néztem a szemébe.
- Borzasztóan megerőltető volt, utállak, sajnálom - nevettem fel a végére, ő pedig válaszul lesütötte a szemét. én azonban közelebb bújtam hozzá, és átöleltem, mire rögtön fellélegzett.
...
Miután Meg, Jen és Rydel együtt berobbantak a szobámba, és elküldték Ross -t, a szobám két perccel később úgy nézett ki, mint ahol ősrobbanás történt. Megőrjít a sok divat őrült. Az egyiknek ez a fürdőruha nem tetszik, a másiknak az, és igen, ez legyen az életben a legnagyobb gondunk, de esküszöm ilyet még egyszer nem vállalok be.
A szobám spontán feltúrása után, végre megdobtak valamivel, amit szerintük felvehetek, és mindenkinek tetszeni fog. Mint utólag kiderült, ezt mindenkinél megcsinálták, csak nélkülem, mert én még aludtam. Legalább megúsztam a komplett divatbemutatókat.
Össze szedtem minden cuccomat, majd az ajtó felé indultam, de igazából ott eszembe is jutott, hogy várnom kéne a többiekre. Leültem hát a nappaliba, de nem nagyon tudtam megmaradni egy helyben, szóval fel-alá járkáltam a konyha és a nappali között, mire a fiúk társasága berobbant az előszobába, utánuk pedig hangosan rötyögve érkeztek meg Rydel -ék is.
- Indulhatunk? - kurjantotta el magát Ellington, akiről biztosan állíthatom, hogy a leglelkesebb volt jelen pillanatban, mindannyiunk közül.
Valóban igazam volt, de arra nem számítottam, hogy én leszek a második ezen a bizonyos listán, ugyanis amint kiléptünk az ajtón, és megcsapott a tengerparti jellegzetes illat, és a friss levegő, olyan lettem, mint akit felhúztak. Időzített bomba ként robbantam ki a házból, és szó szerint Ellington -nal karöltve ugráltam le a partra, ahol szinte tűkön ülve vártam a többieket, hogy Meg -gel szokásunkhoz híven együtt vessük bele magunkat a vízbe.
Mire megérkezett, és meglátta, hogy már fürdőruhában készen arra, hogy óvodásokat megszégyenítő lelkesedéssel rohanjak a vízbe, teljes röhögőgörcs kapta el, nekem azonban nem lankadt a lelkesedésem, ugyanolyan izgalommal vártam, amíg összekapja magát.
- Úgy csillog a szemed, mintha szívtál volna valamit - nézett rám nevetve Rocky.
- Mikor nem? - kérdezett vissza Meg és Jen egyszerre, mire mind a hárman döbbenten néztünk össze, mivel ilyen is csak egy évben egyszer van. Igaz, hogy Jen a baleset óta mondhatni meghúzta magát, így pedig sokkal elviselhetőbb, de ez nem jelent túl jót. Vihar előtti csend, ha engem kérdeztek...
- Ugyan, Steph jó kislány - mondta fülig érő mosollyal Ross, miközben mellém lépett, és átkarolta a derekamat, mire Riker -től kaptam egy amolyan 'fiúsan, de mindjárt elolvadok' arckifejezést, mire lehajtottam a fejem, és halványan elmosolyodtam.
- Oké, értem én, hogy szerelem meg minden, de az előbb még menni akartál, úgyhogy irány a víz! - mondta Meg, mire én felkaptam a fejem, és lelkesen, szinte kitéptem magam a nagy hévtől Ross karjaiból, és Meg kezét megragadva rohantam a móló felé, ahol filmbe illő jelenetet megvalósítva, egy időben, tökéletesen egyszerre ugrottunk fel, mindkét karunkat a magasba emelve, majd nagyot csobbanva, a vízben találtuk magunkat.
Hayooo. *-*
Oké, szóval úgy ígértem, hogy ezúttal tényleg nekiállok, és bár idő előtt, de befejezem a történetet. Még körülbelül négy rész van hátra, hogy tényleg fél évaddal végezzünk, szóval talán még 2016 előtt befejezésre kerül, amit furcsa kimondani... Főleg, hogy olyan rossz hírem van, amit nem biztos, hogy meg fogtok majd bocsátani, de ezt majd megtudjátok később.
Viszooont, nagy híreim is vannak. :3 Idén DSD vizsgát teszek, ami itt csak azért érdekes, mert kellett írnunk egy anyagot, egy PPT -s perezentációhoz, aminek olyan téma kellett, ami közel áll hozzánk. Nos én a blogot választottam, pontosabban Steph, és a köztem lévő hasonlóságok a fő téma. (Ha esetleg valakit érdekelne, írjon csak rám, ha van időm elküldhetem, de elég gyengus lett, ami azt illeti, de a vizsgára megteszi. :D)
Remélem tetszett a rész. c: :*
xo;<3
