Morning...
2014. december 31. (szerda)
- Kicsim! Kelj fel! - hallom anya hangját, a szemeimet azonban nem bírom kinyitni. Morogva fordulok át a másik oldalamra, magammal húzva a takarót.
- Még öt percet anyu! - mondom a kelleténél kicsit hangosabban, mikor már sokadszorra próbál felkelteni. Hallom, hogy valaki nevet, én azonban nem törődök vele, és próbálok tovább aludni.
- Hát jó, én megpróbáltam. Ross, próbáld meg felébreszteni! - mondja anya, én pedig a név hallatán felkapom a fejem, de nem úgy sikerül, ahogy akarom, és a nagy lendülettől leesek az ágyról.
- Aú! - kiáltom. - Kell egy puhább szőnyeg! - nyögtem ki, majd visszatornáztam magam az ágyamra. Még homályos a látásom, annyit viszont látok, hogy anya mellett tényleg egy szőke hajú fiú áll, szóval valószínűleg ő tényleg rossz.
- Szia! - köszönt, és habár nem láttam, hallottam, hogy mosolyog.
- Jobb ébresztést keresve se találhattatok volna ugye? - kérdeztem cinikusan.
- Na jó, Ross innentől a tiéd. Sok sikert! - nevetett anya. Ahogy csukódott az ajtó, eldőltem az ágyamban, és magamra húztam a takarót.
- Ross, ha nem hagysz aludni, nem tudok majd éjfélig fent maradni! - figyelmeztettem, majd elmosolyodtam, bár ezt ő nem láthatta.
- Ezt vehetem úgy, hogy... -kezdte, de a szavába vágtam.
- Igen, elmegyek! Meg -gel is beszéltem tegnap, ő is eljön - mondtam, még mindig fekve.
- Ezaz! - kiáltott fel Ross. - Miért nem mondtad tegnap?
- Mert Meg tegnap este sokáig itt volt, és meg beszéltünk egy-két dolgot - mondtam, miközben az oldalamról inkább a hátamra fordultam, és Ross -ra néztem. - Bocsi!
- Nincs baj, csak azt hittem, hogy ez nemet jelent - mondta, majd hátradőlt így ő is a párnáim közt heverészett, akárcsak én.
- Ja, értem - nevettem. Ránéztem a mellettem fekvő Ross -ra, aki eközben a plafonomat bámulta.
Egyre nehezebbek lettek a szemhéjaim, éreztem, hogy nem aludtam eleget. Lassan lecsukódtak a szemeim, de még tompán érzékeltem, hogy valaki, valószínűleg Ross, nyakig betakar. Elmosolyodtam, bár már nem igazán voltam ébren.
* A telefonom szerint kb. egy óra múlva *
- Mm... - morogtam.
- Jó reggelt, szépség - szólalt meg valaki a hátam mögül. Megfordultam, mire egy mosolygós Ross -szal találom szembe magamat.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Fél tíz van - mosolygott.
- Oh. Akkor asszem fel kéne kelnem - állapítottam meg.
- Ja, kéne - nevette el magát. Nagy nehezen kikeltem az ágyamból, és nem is törődve azzal a ténnyel, hogy Ross előtt pizsamában flangálok, amiben nem mellesleg úgy nézek ki mint egy morcos medve, bementem a szobám melletti fürdőbe.
Megfésülködtem, majd visszamentem a szobámba, ahol Ross épp az éjjeliszekrényemet nézegette. Pontosabban azt, mi rajta volt.
- Mióta vagytok barátok Meg -gel?
- Ovis korunk óta - vontam meg a vállam. - Le jössz velem?
- Naná! - vágta rá.
Apát, akárcsak tegnap, a nappaliban találtam meg, anya pedig a konyhában készítette az ebédet.
- Szia! - köszöntem neki.
- Sziasztok! Végre, hogy felkeltél kicsim! Nem gondoltál arra, hogy Ross esetleg unatkozik miközben te alszol? - vont kérdőre, mire felvont szemöldökkel hátranéztem az aranyosan mosolyogó Ross -ra.
- Nagyfiú már... szerintem elfoglalta magát - mondtam.
- Jól van, nekem mindegy - vonta meg anya a vállát. - Ross kérsz palacsintát?
- Persze! - mondta Ross, majd leült az egyik székre.
- Oké, most az egyszer eltekintek attól, hogy leültél a helyemre, de ha még egyszer megteszed, esküszöm, kibelezlek! - fenyegettem meg.
- Tudod Ross, ez ilyen berögződés nála. Csak azon a helyen szeret ülni, sehol máshol... - magyarázta anya.
- Ó, értem én - mondta mosolyogva. - Riker is ilyen - fordult hozzám.
- Szuper? - kérdeztem nevetve, mert őszintén nem tudtam, hogy mit kéne erre reagálnom.
...
Körülbelül negyed óránkba telt, mire elpusztítottuk a palacsintánkat, ami mellesleg isteni volt, majd kihagyva a reggeli kólámat, felmentem a szobámba, és felöltöztem.
Öltözékem egyszerű volt, csak egy bordó nadrágból, és egy ujjatlan pólóból állt, amire természetesen még felvettem egy pulcsit, és már kész is voltam.
A fürdőbe érve újra megfésültem a hajamat, majd kedvenc hajpántomért nyúltam. Nem szeretem a tündér-kislány kinézetet, de ezeket a virágos cuccokat imádom a hajamban... Hullámos hajamban mindig is jól álltak ezek, és soha nem kellett féltenem ezeket Jen -től, mert az ő egyenes hajában nem a legjobbak.
- Megjöttem! - jelentettem be, mikor már ismét a konyhában voltam. - Ross merre van? - kérdeztem anyától, ugyanis mikor felmentem Ross még itt ült.
- El kellett mennie, azt üzeni, hogy sajnálja amiért nem köszönt el, de a ma esti buli szervezése miatt el kellett rohannia.
- Ja, értem - mondtam. - Már akartam is kérdezni... - kezdtem bele, de anya megelőzött.
- Természetesen mehetsz, de semmi alkohol vagy hasonlók oké?
- Tudod, hogy utálom az alkoholt - mondtam miközben a hűtőhöz sétáltam, hogy bepótoljam a reggeli kólámat -, és undorodom tőle.
- Én ezt értem kicsim, de ne feledd, hogy Ross is két évvel idősebb nálad, hát még a testvérei.
- Anya, találkoztam már a testvéreivel, nagyon jó fejek, és biztos vagyok benne, hogy ha olyat tennének, amit nem akarok, Ross mellettem állna - vontam meg a vállamat. - Plusz, ott lesz Meg is!
- Igen, igen... - motyogta anya.
- Nyugalom anya - öleltem meg -, ilyen szinten mindig jó kislány maradok! - ígértem meg.
Sziasztok!
Szóval... nem igazán kapok visszajelzéseket, de nem akarom (még) feladni, mert szeretem ezt a story -t, és még csak most jön az egyik legizgalmasabb rész, szóval azt még megvárom! :D
Mielőtt bárki azt hinné, hogy a képhez igazítottam Steph ruhájának leírását, elmondanám az igazat. Részben igaz, viszont én is nagyon szeretem ezeket a hajpántokat! A nadrág és póló pedig evidens Steph szemszögéből, mert amúgy is ilyennek képzeltem el a stílusát, ebben pedig a képek csak amolyan "segítség" képen vannak. :)
xo;<3
- Kicsim! Kelj fel! - hallom anya hangját, a szemeimet azonban nem bírom kinyitni. Morogva fordulok át a másik oldalamra, magammal húzva a takarót.
- Még öt percet anyu! - mondom a kelleténél kicsit hangosabban, mikor már sokadszorra próbál felkelteni. Hallom, hogy valaki nevet, én azonban nem törődök vele, és próbálok tovább aludni.
- Hát jó, én megpróbáltam. Ross, próbáld meg felébreszteni! - mondja anya, én pedig a név hallatán felkapom a fejem, de nem úgy sikerül, ahogy akarom, és a nagy lendülettől leesek az ágyról.
- Aú! - kiáltom. - Kell egy puhább szőnyeg! - nyögtem ki, majd visszatornáztam magam az ágyamra. Még homályos a látásom, annyit viszont látok, hogy anya mellett tényleg egy szőke hajú fiú áll, szóval valószínűleg ő tényleg rossz.
- Szia! - köszönt, és habár nem láttam, hallottam, hogy mosolyog.
- Jobb ébresztést keresve se találhattatok volna ugye? - kérdeztem cinikusan.
- Na jó, Ross innentől a tiéd. Sok sikert! - nevetett anya. Ahogy csukódott az ajtó, eldőltem az ágyamban, és magamra húztam a takarót.
- Ross, ha nem hagysz aludni, nem tudok majd éjfélig fent maradni! - figyelmeztettem, majd elmosolyodtam, bár ezt ő nem láthatta.
- Ezt vehetem úgy, hogy... -kezdte, de a szavába vágtam.
- Igen, elmegyek! Meg -gel is beszéltem tegnap, ő is eljön - mondtam, még mindig fekve.
- Ezaz! - kiáltott fel Ross. - Miért nem mondtad tegnap?
- Mert Meg tegnap este sokáig itt volt, és meg beszéltünk egy-két dolgot - mondtam, miközben az oldalamról inkább a hátamra fordultam, és Ross -ra néztem. - Bocsi!
- Nincs baj, csak azt hittem, hogy ez nemet jelent - mondta, majd hátradőlt így ő is a párnáim közt heverészett, akárcsak én.
- Ja, értem - nevettem. Ránéztem a mellettem fekvő Ross -ra, aki eközben a plafonomat bámulta.
Egyre nehezebbek lettek a szemhéjaim, éreztem, hogy nem aludtam eleget. Lassan lecsukódtak a szemeim, de még tompán érzékeltem, hogy valaki, valószínűleg Ross, nyakig betakar. Elmosolyodtam, bár már nem igazán voltam ébren.
* A telefonom szerint kb. egy óra múlva *
- Mm... - morogtam.
- Jó reggelt, szépség - szólalt meg valaki a hátam mögül. Megfordultam, mire egy mosolygós Ross -szal találom szembe magamat.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Fél tíz van - mosolygott.
- Oh. Akkor asszem fel kéne kelnem - állapítottam meg.
- Ja, kéne - nevette el magát. Nagy nehezen kikeltem az ágyamból, és nem is törődve azzal a ténnyel, hogy Ross előtt pizsamában flangálok, amiben nem mellesleg úgy nézek ki mint egy morcos medve, bementem a szobám melletti fürdőbe.
Megfésülködtem, majd visszamentem a szobámba, ahol Ross épp az éjjeliszekrényemet nézegette. Pontosabban azt, mi rajta volt.
- Mióta vagytok barátok Meg -gel?
- Ovis korunk óta - vontam meg a vállam. - Le jössz velem?
- Naná! - vágta rá.
Apát, akárcsak tegnap, a nappaliban találtam meg, anya pedig a konyhában készítette az ebédet.
- Szia! - köszöntem neki.
- Sziasztok! Végre, hogy felkeltél kicsim! Nem gondoltál arra, hogy Ross esetleg unatkozik miközben te alszol? - vont kérdőre, mire felvont szemöldökkel hátranéztem az aranyosan mosolyogó Ross -ra.
- Nagyfiú már... szerintem elfoglalta magát - mondtam.
- Jól van, nekem mindegy - vonta meg anya a vállát. - Ross kérsz palacsintát?
- Persze! - mondta Ross, majd leült az egyik székre.
- Oké, most az egyszer eltekintek attól, hogy leültél a helyemre, de ha még egyszer megteszed, esküszöm, kibelezlek! - fenyegettem meg.
- Tudod Ross, ez ilyen berögződés nála. Csak azon a helyen szeret ülni, sehol máshol... - magyarázta anya.
- Ó, értem én - mondta mosolyogva. - Riker is ilyen - fordult hozzám.
- Szuper? - kérdeztem nevetve, mert őszintén nem tudtam, hogy mit kéne erre reagálnom.
...
Körülbelül negyed óránkba telt, mire elpusztítottuk a palacsintánkat, ami mellesleg isteni volt, majd kihagyva a reggeli kólámat, felmentem a szobámba, és felöltöztem.
Öltözékem egyszerű volt, csak egy bordó nadrágból, és egy ujjatlan pólóból állt, amire természetesen még felvettem egy pulcsit, és már kész is voltam.A fürdőbe érve újra megfésültem a hajamat, majd kedvenc hajpántomért nyúltam. Nem szeretem a tündér-kislány kinézetet, de ezeket a virágos cuccokat imádom a hajamban... Hullámos hajamban mindig is jól álltak ezek, és soha nem kellett féltenem ezeket Jen -től, mert az ő egyenes hajában nem a legjobbak.
- Megjöttem! - jelentettem be, mikor már ismét a konyhában voltam. - Ross merre van? - kérdeztem anyától, ugyanis mikor felmentem Ross még itt ült.
- El kellett mennie, azt üzeni, hogy sajnálja amiért nem köszönt el, de a ma esti buli szervezése miatt el kellett rohannia.
- Ja, értem - mondtam. - Már akartam is kérdezni... - kezdtem bele, de anya megelőzött.
- Természetesen mehetsz, de semmi alkohol vagy hasonlók oké?
- Tudod, hogy utálom az alkoholt - mondtam miközben a hűtőhöz sétáltam, hogy bepótoljam a reggeli kólámat -, és undorodom tőle.
- Én ezt értem kicsim, de ne feledd, hogy Ross is két évvel idősebb nálad, hát még a testvérei.
- Anya, találkoztam már a testvéreivel, nagyon jó fejek, és biztos vagyok benne, hogy ha olyat tennének, amit nem akarok, Ross mellettem állna - vontam meg a vállamat. - Plusz, ott lesz Meg is!
- Igen, igen... - motyogta anya.
- Nyugalom anya - öleltem meg -, ilyen szinten mindig jó kislány maradok! - ígértem meg.
Sziasztok!
Szóval... nem igazán kapok visszajelzéseket, de nem akarom (még) feladni, mert szeretem ezt a story -t, és még csak most jön az egyik legizgalmasabb rész, szóval azt még megvárom! :D
Mielőtt bárki azt hinné, hogy a képhez igazítottam Steph ruhájának leírását, elmondanám az igazat. Részben igaz, viszont én is nagyon szeretem ezeket a hajpántokat! A nadrág és póló pedig evidens Steph szemszögéből, mert amúgy is ilyennek képzeltem el a stílusát, ebben pedig a képek csak amolyan "segítség" képen vannak. :)
xo;<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése