Sleeping...
2015. január 01. (csütörtök);(folytatás)
- Ez hülye - röhögtem. - Hogy lehet így aludni?
- Jézusom, ez beteg. Ennyire nem is lehet elfoglalni egy ágyat - értetlenkedett Rydel.
- Megpróbálkozok a lehetetlennel! - jelentettem ki.
- Fel akarod ébreszteni? Normális vagy? - kérdezte Riker.
- Dehogy akarom! Élve ki akarok jutni innen! - mondtam komolyan.
Az ok, amiért most öten teljesen tanácstalanul állunk az egyik vendégszoba ajtajában, az Meg. Teljesen szétterült az ágyon, megnehezítve ezzel az én dolgomat, mert hogy elvileg én ma vele aludnék, de úgy érzem, ez nem fog olyan hamar összejönni.
Lassan odasétáltam az ágyhoz, majd megfogtam az egyik lábát, és átfordítottam Meg -et, így pedig már háton fekve aludt, és nekem is volt helyem.
- Nem hittem, hogy ilyen könnyen fog menni - csodálkoztam.
- Én se - mondta Ellington. - Minden esetre én hulla vagyok, szóval jó éjt srácok!
- Egyetértek, megyek én is - köszönt el Rydel is.
- Jó éjt Steph! - mondta Riker, amit én egy mosollyal nyugtáztam.
- Neked is! - mondtam gyorsan, mielőtt kiment volna.
Ránéztem a még mindig békésen alvó Meg -re, majd a földet kezdtem figyelni. Már nem is azért, khm... de a franc se akart Ross -hoz szólni, örültem, hogy itt van, és nem igazán akartam, hogy elmenjen. Karba tett kézzel támaszkodott az ajtófélfának, egy idő után viszont ellökte magát, és felém sétált.
- Kösz, ez jól esik, de leragadnak a szemeim - mondta.
- Klassz, már gondolatolvasó is lettél? - nevettem fel halkan.
- Nem, csak ráhibáztam - nevetett fel ő is.
- Szemét! - vágtam a fejéhez, de valójában mindketten tudtuk, hogy nem gondolom komolyan.
- Nem vagyok az! - mondta durcásan. - Te vagy béna, amiért bedőltél neki.
- Na, jó, menjél aludni! - küldtem le nevetve.
- Jó éjt! - mondta, majd hátat fordítva nekem, elindult a szobája felé. - Ha bármi van, a szemben lévő szobában vagyok! - fordult vissza egy pillanatra.
- Rendben, köszi! - mondtam mosolyogva, majd egy bólintás után eltűnt az ajtó mögött.
Sóhajtva ültem le az ágy szélére, majd kis idő múlva elterültem, és alvó barátnőm lélegzetvételét kezdtem hallgatni. Elég unalmasnak bizonyult ez a tevékenység, így nem csoda, hogy hamar érezni kezdtem, hogy iszonyatosan fáradt kezdek lenni.
Már majdnem elaludtam, mikor mozgolódást hallottam a másik oldalamról. Gondoltam, biztos Meg forgolódik. Igazam is lett, csak az nem mindegy, hogy Meg hogyan akart fordulni. Vissza fordult abba a pózba, amiben akkor feküdt, mikor feljöttünk, hogy megnézzük mi van vele. Megfordult, engem pedig szépen lelökött az ágyról.
Nagyon puffantam a földön, majd fájdalmasan feljajdultam, és már az se érdekelt, ha Meg felébredt volna. Végül arra jutottam, hogy nem próbálom meg visszatornászni magamat, mert úgyis megint leesnék, ezért levakartam egy párnát az ágyról, a takarót pedig szintén lehúztam onnan, mert Meg úgyse használta. Szépen nézhettem ki, egy párnával, és egy hol itt-hol ott magam alá gyürködött takaróval.
A padló kényelmetlenségétől eltekintve nagyon hamar újra elálmosodtam, de még tompán hallottam, hogy valaki kinyitotta az ajtót, ekkor viszont már minden elsötétült, és elaludtam.
* Délelőtt, fél 11 körül *
Lassan nyitottam ki szemeimet, annak ellenére, hogy kevés fény volt a szobában. Először fel se fogtam, hogy hol vagyok, csak annyira emlékeztem, hogy Ross -éknál. Aztán felültem, és rájöttem, hogy mi volt olyan furcsa. Tegnap a földön aludtam el, most pedig egy puha ágyban fekszem, még csak nem is abban a szobában, ahol tegnap elaludtam.
Biztos, hogy nem vendégszoba volt, mert sokkal több (főleg személyes) holmi volt a szobában. Bárhogy próbálkoztam, nem tudtam visszaemlékezni arra, hogy ki hozott ide, vagy ilyesmi.
Morogva visszadőltem az ágyba, a puha párnák közé, majd a plafont kezdtem bámulni. Nem akartam felkelni, annak ellenére, hogy nem maradhatok örökre itt.
Kb. 5-10 percet feküdhettem még, mikor nyílt az ajtó.
- Reggelt! - morogtam.
- Inkább délelőttöt - nevetett fel, a hangjából pedig végre megtudtam, hogy Ross jött be.
- Mennyi az idő? Hogy kerültem ide? Kinek a szobájában vagyok? - soroltam a kérdéseket.
- Nagyjából 11 óra van; tegnap leestél az ágyról, és arra mentem át, hogy a földön alszol, ezért áthoztalak ide; és az én szobámban vagy.
- Oh - nyögtem ki. Ez volt az összes reakcióm, amit a válaszokra mondani tudtam volna... - Mindenesetre, köszi. Kényelmes az ágyad - nevettem fel.
- Tudom - vonta meg a vállát, majd ráugrott az ágyra, és elterült mellettem.
- Mindenki fent van? - kérdeztem.
- Dehogyis! Rocky állítólag végigszenvedte az éjszakát, és Rydel segített neki. Körülbelül 3 órája aludtak el.
- Rocky nem normális - ráztam a fejem. - És Meg?
- Riker és Ellington boldogítja. Nem akarják békén hagyni szegény lányt... Valami filmet nézetnek vele.
- Megölhetem őket? - kérdeztem angyali tekintettel.
- Természetesen nem, mert alul maradnál a két hülyével szemben - mondta.
- Héj! Erős vagyok! - bizonygattam.
- Én elhiszem, de ők ketten vannak, ráadásul társul hozzá, hogy idióták, szóval én a helyedben nem próbálkoznék...
- Értem - nevettem fel.
Kínos csend telepedett ránk, miután abbahagytuk a nevetést. Csak bámultunk egy pontot a szobában, és nem szóltunk semmit. Hosszú perceken keresztül gondolkoztam azon, hogy miről tudnánk beszélgetni, de csak nem jutott eszembe valami téma. Végül arra jutottam, hogy ha már 11 óra körül járunk, akkor haza kéne mennem...
- Ross... azt hiszem, haza kéne mennem - mondtam.
- Elvigyelek titeket?
- Takarítottatok este? - kérdeztem.
- Nem, az mára maradt.
- Akkor köszi, de nem kell hazavinned.
- Ne már! Ez nem jó kifogás - nevetett fel.
- Nem annak szántam! Egyébként hol vannak a szüleitek?
- Elutaztak az újévre.
- Oh... értem. Na, kaparjuk össze magunkat! - mondtam, majd nagy nehezen felálltam.
- Nem akarok felkelni! - nyafogott Ross.
- De akarj! - mondtam, majd megfogtam a kezét, és felrántottam az ágyból.
- Na! - szólt rám. - Tényleg erős vagy... - állapította meg, mire elnevettem magam.
- Mondtam! Gyere! - intettem a fejemmel, majd kimentem a szobából, és a lépcső felé vettem az irányt.
Sziasztok!
Szóval... nem szoktam rögtön szerdán hozni az új részt, de ma kivételesen több időm volt, úgyhogy megírtam a 10. részt, remélem tetszett!
Köszönöm, a 800+ megtekintést, és a kommenteket, valamint a feliratkozást Egy Lány -nak!
Ha tetszett a rész, akkor várom a pipákat, kommenteket, és az esetleges feliratkozásokat. :))
xo;<3
Az ok, amiért most öten teljesen tanácstalanul állunk az egyik vendégszoba ajtajában, az Meg. Teljesen szétterült az ágyon, megnehezítve ezzel az én dolgomat, mert hogy elvileg én ma vele aludnék, de úgy érzem, ez nem fog olyan hamar összejönni.
Lassan odasétáltam az ágyhoz, majd megfogtam az egyik lábát, és átfordítottam Meg -et, így pedig már háton fekve aludt, és nekem is volt helyem.
- Nem hittem, hogy ilyen könnyen fog menni - csodálkoztam.
- Én se - mondta Ellington. - Minden esetre én hulla vagyok, szóval jó éjt srácok!
- Egyetértek, megyek én is - köszönt el Rydel is.
- Jó éjt Steph! - mondta Riker, amit én egy mosollyal nyugtáztam.
- Neked is! - mondtam gyorsan, mielőtt kiment volna.
Ránéztem a még mindig békésen alvó Meg -re, majd a földet kezdtem figyelni. Már nem is azért, khm... de a franc se akart Ross -hoz szólni, örültem, hogy itt van, és nem igazán akartam, hogy elmenjen. Karba tett kézzel támaszkodott az ajtófélfának, egy idő után viszont ellökte magát, és felém sétált.
- Kösz, ez jól esik, de leragadnak a szemeim - mondta.
- Klassz, már gondolatolvasó is lettél? - nevettem fel halkan.
- Nem, csak ráhibáztam - nevetett fel ő is.
- Szemét! - vágtam a fejéhez, de valójában mindketten tudtuk, hogy nem gondolom komolyan.
- Nem vagyok az! - mondta durcásan. - Te vagy béna, amiért bedőltél neki.
- Na, jó, menjél aludni! - küldtem le nevetve.
- Jó éjt! - mondta, majd hátat fordítva nekem, elindult a szobája felé. - Ha bármi van, a szemben lévő szobában vagyok! - fordult vissza egy pillanatra.
- Rendben, köszi! - mondtam mosolyogva, majd egy bólintás után eltűnt az ajtó mögött.
Sóhajtva ültem le az ágy szélére, majd kis idő múlva elterültem, és alvó barátnőm lélegzetvételét kezdtem hallgatni. Elég unalmasnak bizonyult ez a tevékenység, így nem csoda, hogy hamar érezni kezdtem, hogy iszonyatosan fáradt kezdek lenni.
Már majdnem elaludtam, mikor mozgolódást hallottam a másik oldalamról. Gondoltam, biztos Meg forgolódik. Igazam is lett, csak az nem mindegy, hogy Meg hogyan akart fordulni. Vissza fordult abba a pózba, amiben akkor feküdt, mikor feljöttünk, hogy megnézzük mi van vele. Megfordult, engem pedig szépen lelökött az ágyról.
Nagyon puffantam a földön, majd fájdalmasan feljajdultam, és már az se érdekelt, ha Meg felébredt volna. Végül arra jutottam, hogy nem próbálom meg visszatornászni magamat, mert úgyis megint leesnék, ezért levakartam egy párnát az ágyról, a takarót pedig szintén lehúztam onnan, mert Meg úgyse használta. Szépen nézhettem ki, egy párnával, és egy hol itt-hol ott magam alá gyürködött takaróval.
A padló kényelmetlenségétől eltekintve nagyon hamar újra elálmosodtam, de még tompán hallottam, hogy valaki kinyitotta az ajtót, ekkor viszont már minden elsötétült, és elaludtam.
* Délelőtt, fél 11 körül *
Lassan nyitottam ki szemeimet, annak ellenére, hogy kevés fény volt a szobában. Először fel se fogtam, hogy hol vagyok, csak annyira emlékeztem, hogy Ross -éknál. Aztán felültem, és rájöttem, hogy mi volt olyan furcsa. Tegnap a földön aludtam el, most pedig egy puha ágyban fekszem, még csak nem is abban a szobában, ahol tegnap elaludtam.
Biztos, hogy nem vendégszoba volt, mert sokkal több (főleg személyes) holmi volt a szobában. Bárhogy próbálkoztam, nem tudtam visszaemlékezni arra, hogy ki hozott ide, vagy ilyesmi.
Morogva visszadőltem az ágyba, a puha párnák közé, majd a plafont kezdtem bámulni. Nem akartam felkelni, annak ellenére, hogy nem maradhatok örökre itt.
Kb. 5-10 percet feküdhettem még, mikor nyílt az ajtó.
- Reggelt! - morogtam.
- Inkább délelőttöt - nevetett fel, a hangjából pedig végre megtudtam, hogy Ross jött be.
- Mennyi az idő? Hogy kerültem ide? Kinek a szobájában vagyok? - soroltam a kérdéseket.
- Nagyjából 11 óra van; tegnap leestél az ágyról, és arra mentem át, hogy a földön alszol, ezért áthoztalak ide; és az én szobámban vagy.
- Oh - nyögtem ki. Ez volt az összes reakcióm, amit a válaszokra mondani tudtam volna... - Mindenesetre, köszi. Kényelmes az ágyad - nevettem fel.
- Tudom - vonta meg a vállát, majd ráugrott az ágyra, és elterült mellettem.
- Mindenki fent van? - kérdeztem.
- Dehogyis! Rocky állítólag végigszenvedte az éjszakát, és Rydel segített neki. Körülbelül 3 órája aludtak el.
- Rocky nem normális - ráztam a fejem. - És Meg?
- Riker és Ellington boldogítja. Nem akarják békén hagyni szegény lányt... Valami filmet nézetnek vele.
- Megölhetem őket? - kérdeztem angyali tekintettel.
- Természetesen nem, mert alul maradnál a két hülyével szemben - mondta.
- Héj! Erős vagyok! - bizonygattam.
- Én elhiszem, de ők ketten vannak, ráadásul társul hozzá, hogy idióták, szóval én a helyedben nem próbálkoznék...
- Értem - nevettem fel.
Kínos csend telepedett ránk, miután abbahagytuk a nevetést. Csak bámultunk egy pontot a szobában, és nem szóltunk semmit. Hosszú perceken keresztül gondolkoztam azon, hogy miről tudnánk beszélgetni, de csak nem jutott eszembe valami téma. Végül arra jutottam, hogy ha már 11 óra körül járunk, akkor haza kéne mennem...
- Ross... azt hiszem, haza kéne mennem - mondtam.
- Elvigyelek titeket?
- Takarítottatok este? - kérdeztem.
- Nem, az mára maradt.
- Akkor köszi, de nem kell hazavinned.
- Ne már! Ez nem jó kifogás - nevetett fel.
- Nem annak szántam! Egyébként hol vannak a szüleitek?
- Elutaztak az újévre.
- Oh... értem. Na, kaparjuk össze magunkat! - mondtam, majd nagy nehezen felálltam.
- Nem akarok felkelni! - nyafogott Ross.
- De akarj! - mondtam, majd megfogtam a kezét, és felrántottam az ágyból.
- Na! - szólt rám. - Tényleg erős vagy... - állapította meg, mire elnevettem magam.
- Mondtam! Gyere! - intettem a fejemmel, majd kimentem a szobából, és a lépcső felé vettem az irányt.
Sziasztok!
Szóval... nem szoktam rögtön szerdán hozni az új részt, de ma kivételesen több időm volt, úgyhogy megírtam a 10. részt, remélem tetszett!
Köszönöm, a 800+ megtekintést, és a kommenteket, valamint a feliratkozást Egy Lány -nak!
Ha tetszett a rész, akkor várom a pipákat, kommenteket, és az esetleges feliratkozásokat. :))
xo;<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése