011 - Eleventh Episode

Surprise!

2015. január 01. (csütörtök);(folytatás)

- Szia, Meg! - köszöntem el. mikor Meg kiszállt a kocsiból.
- Sziasztok! Még egyszer, köszi Ross, hogy hazahoztál!
- Nincs mit! Szia! - köszönt el Ross is.
Megvártuk amíg bemegy a házba, majd újra elindultunk. Az utak nem voltak tömve, ami furcsa volt Los Angeles -ben, de nem zavart minket, legalább normálisan lehetett haladni. Ross meglepően jól vezetett, ahhoz képest, hogy "még csak" tizenkilenc éves.
Gyorsan teltek a percek, és jelen pillanatban a legborzasztóbb az, hogy nem lakok valami messze Megan -éktől. Túl hamar értünk házunk elé, ahol Ross leparkolt, de ezen kívül nem mozdult, és én sem.
- Tudod... - szólalt meg hirtelen. - Nem tudom, hogy most mit kéne csinálnom.
- Miért? - kérdeztem, mert fogalmam sem volt, hogy hová akar kilyukadni.
- Mondjam neked azt, hogy szia, és hagyjam, hogy bemenj, vagy kérdezzek e még valamit?
- Mit kéne kérdezned?
- Hát csak... semmit - mondta végül.
- Ross! Ha már elkezdted, akkor fejezd is be a mondatott!
- Lesz egy koncertünk... 3 nap múlva. Csak egy kisebb klubban. Arra gondoltunk a srácokkal, hogy eljöhetnétek... - mondta.
- Ezt tényleg nehéz volt megkérdezni ugye? - kérdeztem sóhajtva. - Persze, hogy elmegyünk!
- Tényleg? - csillant fel a szeme.
- Persze! Amúgy is szeretem a számaitokat, nem szalaszthatok el egy ilyen lehetőséget - nevettem fel.
- Komolyan eljössz?
- Naná! - vágtam rá. - De, most mennem kell. Anya már így is szét aggódta a fejét.
- Rendben - mosolyodott el. - Majd beszélünk! - mondta.
- Oké. Szia! - köszöntem el, majd kinyitottam a kocsi ajtaját, és kiszálltam.
- Szia! - mondta Ross, majd becsuktam a kocsi ajtaját, és táskámat a kezemben fogva a ház felé sétáltam. Hallottam, hogy Ross elhajt, majd már be is léptem az ajtón. Beszélgetést hallottam a nappaliból, és sok-sok nevetést, ami miatt kíváncsi lettem. A nappali felé vettem az irányt, miután szokásomhoz híven kétfelé rúgta a cipőmet, és levettem a kabátomat.
- Hali! - mondtam, mikor beértem a nappaliba, mosolyom viszont azonnal lehervadt.
- Meglepetés! - kiáltotta Maggie
- Megjött az elveszett bárány! - kiáltott fel apa, majd felállt, és megölelt, közben pedig a fülembe suttogta az "utasításokat". - Ne legyél vele bunkó kérlek! Maggie -vel amúgy is jól kijössz!
- Merre jártál? - kérdezte Will, Maggie az egyik unokatesóm apja.
Will -ék jó fejek, leszámítva egy családtagot, az pedig Natasha. Will  egyedül neveli a két lányt, Maggie -t és Natasha -t, így gyakran jönnek át hozzánk, hogy pár órát nálunk töltsenek a lányok, amíg Will -nek valami elintézni valója van. Szörnyen paranoiás emberről van szó, ezért van az, hogy a két 17 éves lányt nem meri otthon hagyni egyedül.
- Egy barátoméknál szilvesztereztünk, csak Meg elaludt náluk, ezért én is kénytelen voltam ott aludni - mondtam. Nem kellett bemutatnom nekik Meg -et, rögtön tudták, hogy kiről van szó, mert már rég ismerik.
- És milyen volt? - érdeklődött anya. - Ugye nem ittál semmit?
- Én nem - nevettem el magam, visszaemlékezve a részeg Rocky -ra, aki azért így emlékben nagyon vicces volt.
- Miért? - rémült meg anya. - Talán Meg ivott? Vagy Ross? - kérdezte.
Abban a pillanatban azt kívántam volna, bár ne szólaltam volna meg, mert anya kimondta azt a nevet, mire Natasha rögtön felkapta a fejét, és ez volt az amit nem akartam. Mert ismeri az R5-ot, mint zenekart, és mert biztos, hogy anya elmondja majd neki, hogy milyen Ross -ról is van szó, és akkor nekem végem.
- Nem, egyikőjük sem, csak Ross egyik tesója - válaszoltam.
- Milyen Ross -ról van szó?
- A mi drága kislányunk összebarátkozott a Lynch gyerekekkel... - mondta unottan apa. Nem csodálom, hogy unta a témát, azért mégis csak 4 napja ők a téma a házban.
- Ne már! - mondták Maggie -ék egyszerre.
- Jó, mielőtt belekezdtek a tinilányos visítozásba, én elmegyek, különben elkések! - mondta Will, majd megölelte a két lányt, elköszönt tőlünk, és elment.
- Éhesek vagytok? - csapta össze a tenyerét anya.
- Én nem, köszi! - öleltem meg.
- Ettél Ross -éknál? - kérdezte.
- Nem, de valahogy nem vagyok éhes.... - mondtam.
- Rendben, szólj, ha megéheztél! - sóhajtotta. - Lányok, most az egyszer mind a ketten mennyetek fel Steph szobájába, hogy senki ne legyen egyedül! - mosolygott kedvesen Maggie -ékre. Lett volna némi ellenvetésem az ellen, hogy Natasha betegye a lábát a szobámba, de végül nem reklamáltam, mert apa megígértette velem.
Szótlanul indultam fel a szobámba, ahová beérve rögtön rávetettem magam az ágyamra. Hiányzott az este, mármint abban a részében amikor a földön kuporogtam, viszont összességében örülök, hogy tegnap nem ebben az ágyban aludtam.
- Nem is mondtad! - ült le mellém vádlóan Maggie.
- Csak négy napja történt - mosolyodtam el kínomban.
- De akkor is! Ross Lynch? Komolyan? Hol szedett össze téged az a szegény gyerek?
- Történetesen ugyanott, ahol Jenette eltörte a lábát - vontam meg a vállamat.
- Többet akarok tudni! - mondta izgatottan, ekkor viszont Natasha.
- Mégis mit eszik rajtad egy Ross Lynch féle ember? - kérdezte flegmán.
Tulajdonképen simán lehetne Maggie a testvérem. Szőke haj, hasonló arc, és mindig is jól kijöttünk egymással, ellentétben Natasha -val, aki meg Jenette -el jött ki mindig is, ám sötétbarna hajával sosem illett teljesen bele a társaságunkba. Maggie -ék is hasonló helyzetben vannak mint mi, mondhatni utálják egymást Natasha -val, szóval gondolkozom egy testvér cserén...
- Nem eszik rajtam semmit! - vágtam rá. - Négy napja ismertem meg, ha akarnám se lenne közöttünk semmi.
- Ott a pont. Ha akarnád se lenne köztetek semmi - mondta unottan, majd ki is sétált a szobámból.
- Utálom ezeket a "gyors látogatásokat" - csóválta a fejét Maggie.
- Én a hosszúakat is... - morogtam.

* Délután 6 körül *

- Édes istenem... imádom ezt a filmet - sóhajtott fel Maggie, mikor már a stáblista ment a Végzet Ereklyéi első részének végén.
- Én is... Bár, ha rávennéd magad, hogy elolvasod a könyvet, akkor többre mennél a sztorival.
- Tudod, hogy az olvasás nem az én stílusom... - sóhajtott.
- Kár, pedig olyan sok jó könyv van...
- Aha, biztos - zárta le a témát. - Milyen filmet is néztetek Ross -szal?
- A Szemfényvesztőket. Nagyon tetszett neki - nevettem fel az emlékeken.
- Elhiszem, jó film. Viszont vattát köpök a sós popcorn -tól, úgyhogy lemegyek inni!
- Oké, addig keresek valami más filmet.
- Benne vagyok. Popcorn -t hozzak még?
- Aha, sajtosat! - kiáltottam utána.
Körülbelül 10 percig keresgéltem film után, mikor Maggie visszaért a nagy tál popcorn -nal. Közöltem vele, hogy gőzöm sincs mit nézzünk, mert már szinte mindent megnéztünk, amit csak lehet, így végül átadtam neki a gépemet, hogy keressen valamit ő.
Rákérdezett néhány filmre, hogy láttam e már, de szinte mindegyikre igen volt a válasz. Még nagyban válogattunk, amikor fél hét körül rezegni kezdett a telefonom. Kezembe véve rögtön a kijelzőre néztem, majd Maggie -re.
- Ö... nem baj ugye? - kérdeztem, majd a telefonomra mutattam.
- Persze, hogy nem, vedd csak fel! - mondta, én pedig már meg is nyomtam a hívás fogadást, mikor megkérdezte, hogy 'Egyébként ki az?', de már nem válaszoltam, csak köszöntem az illetőnek.
- Szia, Ross! - mondtam, mire Maggie felkapta a fejét, és kikerekedtek a szemei, és döbbenten nézett rám, de végül elmosolyodott.

Hellóka!
Szóval, nem akarok most sok mindent írni, csak annyit, hogy olvassátok el az új "bejegyzést" a 'Közérdekű' oldalon, a blogon belül, vagy a kiemelt szóra kattintva! :)
xo;<3