014 - Fourteenth Episode

Happy Ending

2015. január 02. (péntek);(folytatás)

- Mi ez az egész? - kérdezte Ross, mikor sikerült betuszkolnom a nappaliba.
- Nem mesélem el az egészet, mert már én is belekeveredtem, a lényeg, hogy brutálisan félreértették egymást...
- Te jó ég... -sóhajtott  sóhajtott Ross.
* Eközben az előszobában *
- Rydel... - mondta Ellington.
- Hagyj békén! Nem vagyok kíváncsi rád, se arra, hogy mit találtál ki, magyarázatnak! - mondta Rydel durcásan. Ellington észrevette, hogy egyikőjük sincs a helyzet magaslatán, főleg nem Rydel, így kihasználva ezt, közelebb lépett hozzá.
- Félreértetted a helyzetet! - mondta, miközben átkarolta Rydel derekát, aki egy pillanatra nem tudta, hogy ellökje e magától, vagy egy helyben maradjon.
- Mégis mit értettem félre? Meguntál... így jártam - mondta Rydel, és ellépett tőle.
- Nem, dehogy is! Hogy mondhatsz ilyet? - kérdezte Ellington. - Sosem unnálak meg! Ez az egész egy óriási félreértés volt! Anyával beszéltem, Jake -ről. Még véletlenül se rólad volt szó.
- Honnan tudod, hogy ezt hittem? - hökkent meg Rydel.
- Tegnap este beszéltem Steph -fel - mondta Ell.
- De, ha nem rólam volt szó, miért néztél olyan bűnbánóan mikor megfordultál?
- Mert tudod, hogy nem szeretek ilyeneket mondani, még ha nem is volt kifejezetten csúnya amit mondtam... Szégyelltem, hogy pont te hallottad - hajtotta le a fejét.
- Ell én... sajnálom, hogy így félreértettem, de megállíthattál volna - rázta a fejét Rydel.
- Nem! Én sajnálom, hogy annyit sírtál miattam. És ígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy megbocsáss - mondta Ellington, és újra közelebb lépett Ryel -hez, aki ezúttal nem húzódott el tőle, mikor átkarolta a derekát.
- Ennél nyálasabban ki se fejezhetted volna magad... - nevette el magát.
- Azért mondtam így, mert ez elvileg tetszik neked - háborodott fel Ellington.
- Igen, a filmekben. Te maradj olyan, amilyen vagy!
* A nappaliban, Ross -szal *
- Szerinted végeztek már? - nyavalygott Ross. Az elmúlt pár percben Ross nyavalygását hallgattam, és figyeltem, ahogy látványosan unja magát, amiért nem engedtem neki, hogy TV -t nézzen, vagy ilyesmi, nehogy megzavarjon valamit.
- Ross, hagyd már abba! Örülj neki, hogy nem pattogok neked, hogy vajon kibékültek e már.
- Még az is jobb lenne!
- Kuss! - szóltam rá. - Már jó ideje kint vannak, szerintem nemsokára mosolyogva bejönnek, és már csak röhögni fognak az egészen - mondtam.
- Ne legyél olyan biztos benne! Rydel általában szereti, ha Ell körbeugrálja, ki fogja használni a helyzet.
- Szegény Ellington - röhögtem el magam.
Ross is nevetni kezdett, de hamar abbahagyta, és megint megmutatta, hogy mennyire látványosan tud unatkozni. A kanapén elterült, majd fogta magát, és legurult róla. (Mit ne mondjak, nagyot koppant...) Felállt, és átült az egyik fotelba, azon is elterült, amit nem tudom hogyan csinált, aztán megint felállt, leült a TV elé, arrébb mászott, közben véletlenül beverte a fejét az egyik szekrénybe, végül pedig visszament a kanapéra.
- Gratulálok... még valami hely, ahol el tudsz feküdni? - kérdeztem.
- Nincs, mivel nem mehetek ki innen - háborodott fel.
- Na jó, húzz el innen! - nevettem, majd én is felálltam, és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam azt, majd óvatosan kinéztem, de ahogy megláttam Rydel -t és Ellington -t, már nem féltem attól, hogy megzavarnánk a békülést.
- Mehetek végre? - suttogta Ross.
- Hogy te mekkora idióta vagy! - nevettem halkan. - Menjél!
- Te nem jössz fel? - kérdezte.
- Nem, amint Rydel elmondja, hogy mi történt, mennem kell haza - válaszoltam, mire Ross hirtelen visszarántott a nappaliba, de az ajtót nem csukta be, így még mindig suttogtunk.
- Miért mész ilyen hamar haza? - kérdezte döbbenten. - Nem rég jöttél.
- Anyáék ma hozzák haza a sérültet... - forgattam meg a szemeimet. - Muszáj haza mennem.
- De... maradj még! - kérlelt.
- Hidd el, szívesen maradnék, de anyával nem ellenkezhetek, mert akkor soha nem látjuk már egymást - nevettem fel.
Ross nem mozdult, csak nézett engem, és meg mondani akart valamit, de mire elkezdte volna, Ellington szó szerint berobbant a szobába.
- Sziasztok! - mondta mosolyogva. Rydel pár másodperc múlva beért a szobába, és mellém sétált.
- Köszönöm! - suttogta, mikor Ross és Ellington nem figyeltek. Mosolyogva néztem Rydel -re, aki végre visszatért régi önmagához, és újra mosolygott.
- Hát, akkor örülök nektek - néztem Ellington -ra, és Delly -re -, de nekem mennem kell! Vigyázz magadra Ell! - néztem rá fenyegetően, mire csak elröhögte magát.
- Már menned is kell? - kérezte Rydel.
- Igen... Jen ma jöhet haza a kórházból. Muszáj hazamennem - grimaszoltam. - Sziasztok! - mondtam, majd kimentem a nappaliból, ahol felvettem a cipőmet,  és már a kabátomért nyúltam volna, mikor valaki megelőzött, és odanyújtotta nekem. - Köszi! - mosolyogtam.
- Nem is tudom, hogy mi lenne, ha te nem lennél - nevetett fel.
- Ellington tudom, hogy hülye vagy, de Rydel tényleg szeret téged. Így is  úgy is kibékültetek volna, én csak felgyorsítottam a folyamatot... - nevettem.
- Mindenesetre, köszi - mosolygott.
- Igazán nincs mit! Aztán vigyázz a szádra, és úgy telefonálj, hogy az ajtód látótávolságba legyen! - nevettem fel. - Szia!
- Kösz a tanácsot - nevetett fel. - Szia! - köszönt el, majd legnagyobb meglepetésemre megölelt, aztán utamra engedett.
Nem hívtam taxit, vagy ilyesmi, inkább gyalog indultam haza, hiszen az utat már megjegyeztem. Semmiségnek tűnt a körülbelül 20 perces séta, mert a gondolataimat mindig eltereltem valami aprósággal. Követ rugdostam, jó messzire elrúgtam, mert találtam egy nagyobbat, azzal is elvoltam, vagyis csak a szokásos hülyeségeimmel szórakoztam.
Mikor a házunk elé értem, láttam, hogy a kocsi már a garázs előtt áll, így tudtam, hogy Jen "visszatért".
Sóhajtottam egyet, majd nagy levegőt véve indultam az ajtó felé. Olyan békés volt minden, amíg nem volt itt. Ha eddig azt hittem, Ross -ék miatt már nem lehet furcsább ez téli szünet, akkor most rá kellett hogy jöjjek, hogy ha most még Jen is bejön a képbe, akkor eléggé érdekes folytatása lesz a szünetemnek...

FONTOS!!!!
Jó téli szünetet, minden kedves olvasónak!
Az olvasóknak, jó hírekkel érkezem! Mivel elkezdődött a szünet, így sok szabadidőm lesz. Eddig jobb esetben két naponta, rosszabbik esetben keddenként (hét közben) hoztam a részeket, plusz hétvégén, most pedig megpróbálok minél többször! Nem akarok ígérgetni, hogy minden nap, kétnaponta, vagy ilyenek, mert nem tudom, hogy hogy alakul majd a szünetem!
A szavazás: 4 szavazattal, 100% -kal vezet nemsokára elérjük a 2000 megtekintést, és az előző részhez is kaptam visszajelzéseket, szóval nagyon köszönöm!!
xo;<3