New Year's Eve 2/2
2014. december 31. (szerda);(folytatás)
- Végül is miért utáljátok egymást annyira? - kérdezte Ross.
Körülbelül 11 óra körül járhatunk, lassan háromnegyed órája beszélgetünk az udvaron. Miután kiámuldoztam magam a feldíszített fákon, és ehhez hasonló dolgokon, Ross még úgy döntött megmutatja nekem, a legjobb helyet amit most a zsúfolt házon kívül találni lehet.
Ha a sok égősor láttán azt hittem, hogy ez jobb nem lehet, tévedtem, ugyanis amikor a kivilágított ágak között ültünk az egyik fán, az még hihetetlenebb volt.
Sokat beszélgettünk ez idő alatt, az aktuális témánk viszont Jen volt.
- Nem tudom. Talán mind a ketten neheztelünk egy kicsit a másikra a kinézetünk miatt. Volt egy időszak, amikor megtetszett neki a stílusom, és az én ruháimat akart hordani, meg ilyesmik, de hamar elvetette az ötletet, mikor meglátta magát a tükörben - nevettem fel. - Talán mégse hasonlítunk annyira, mert borzalmasan álltak neki a ruháim. Meg eleve alacsonyabb mint én, szóval képzelheted, hogy hogyan nézett ki - mondtam.
- Jézusom - mondta, miközben jóformán fulladozott a nevetéstől. Nem ez volt az első hülye sztori amit elmeséltem neki, mégis úgy nevetett mindegyiken, mintha még hasonlót se hallott volna.
- Tudom... Annyi hülyeséget csináltunk már, hogy ha akarnám se tudnám megszámolni őket.
- Azt elhiszem!
Ross még mindig nevetett, bár egy kicsit már emberibben mint ezelőtt, amikor meghallottuk, hogy valaki sikítva kirohan a házból.
- Azt hiszem le kéne mennünk - suttogta Ross.
- Én meg azt hiszem, hogy ismerem ezt a sikítást - mondtam, félve attól, hogy igazam lesz.
- Jó, gyere! - mondta Ross, majd leugrott a fáról, én pedig követtem.
Sajnos igazam lett, tényleg Meg sikított, de kicsit enyhébb látványra számítottam.
- Melyik hülye volt? - néztem a medence mellett ácsorgó két srácra, akik egymásra mutattak. - Ezzel sokra megyek... - morogtam.
- Mit csináltatok vele? - kérdezte Ross.
- Meg, jól vagy? - néztem a csurom vizes Megan -re, aki épp kikászálódott a medencéből.
- Azt hiszem, megkeresem Rydel -t valami száraz - hangsúlyozta a 'száraz' szót, Riker és Ellington irányába nézve - ruha ügyében...
- Azt jól teszed... - mondtam.
Megan vacogva elsétált, Riker -ék meg gyorsan bementek a házba, mielőtt bármit is mondhattam volna. Fejcsóválva Ross -ra néztem, aki mosolyogva nézett a két fiú irányába.
* Fél órával később *
- Ne izgulj Meg, szerintem remekül nézel ki - mondta sokadszorra Rydel, miközben lesétáltunk a lépcsőn.
- Jó, de... - kezdte volna az ellenkezést.
- Meg, nincs de! Amúgy is ilyen ruhákat szoktál hordani, csak nem ilyen színekben - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- Jó, befogtam! - emelte fel védekezően a kezét.
- Menjünk ki! Mindjárt éjfél! Egyébként is, már mindenki kint van! - mondta Rydel.
Kiment az udvarra nyíló ajtón, amit már egyáltalán nem takart el a függöny, így még én is simán megtaláltam volna. Tényleg mindenki kint volt, és az is teljesen igaz volt, hogy mindjárt itt az éjfél. Rydel előrement, szólt, hogy menjünk előre, mi pedig elindultunk, ő viszont elfutott a másik irányba. Ahogy előre értünk, megláttuk a többi R5 srácot, akikhez oda is mentünk.
- Hány perc van még? - kérdeztem mosolyogva.
- Tíz perc - mondta Ross izgatottan.
- Veled meg mi van? Olyan vagy, mint akit felhúztak, és addig pörögsz amíg azt nem mondják, hogy elég - nevettem el magam.
- Ő mindig ilyen. Különösen szilveszterkor - mondta Rocky.
- Emberek, emberek! - kiáltotta Rydel. - Mindenki fogjon egy csillagszórót! - mondta, majd felénk nyújtott egy dobozt. Ross kivett belőle kettőt, aztán adott egyet nekem, a másikat pedig a pulcsija zsebébe rakta, amíg kért egy öngyújtót valakitől. Mindenkinek meggyújtotta a vékony pálcát, ami így még hangulatosabbá tette az egészet.
Lassan az egész udvarnyi társaság elrendeződött, és mindenki az időt bámulta, vagy a telefonján, vagy a karóráján. Már csak három perc volt hátra, amikor valaki óvatosan meglökte a vállamat.
Felnéztem a bal oldalamon álló Ross -ra, aki aranyosan mosolygott rám.
- Tényleg ennyire izgatott vagy? - kérdeztem.
- Aha! Imádom a szilvesztert! - jelentette ki.
A kezemben lévő csillagszóró fényét kezdtem nézni, és folyamatosan azon járt az agyam, hogy ez az első szilveszterem, amit anyáék nélkül töltök, ráadásul Ross -szal az oldalamon, mindezt 3 nappal a megismerkedésünk után.
Gondolataimból a hangos kiabálás ébresztett fel, mire kissé ijedten felkaptam a fejem.
- Tíz!
- Kilenc!
- Nyolc! - csatlakozott be Ross is.
- Hét! - kiabáltak a körülöttem lévők.
- Hat! - mondtam én is.
- Öt!
- Négy! - kiabáltuk még mindig, miközben konkrétan éreztem, hogy Ross egyre izgatottabb lesz.
- Három! - kiabálta, de közben elcsúszott a hangja.
- Kettő... - suttogtam. Hirtelen a kezemhez kaptam a fejemet. Mosolyogva figyeltem, ahogy Ross óvatosan megfogja a kezemet. Kisgyerekes kézfogás volt, semmi összekulcsolt ujjak, meg ilyesmi, csak egyszerű kézfogás, amibe rögtön belepirultam, és felnéztem rá. Mindez egy pillanat alatt, majd a tömeg elkiáltotta magát.
- Egy! - ordította mindenki, majd körülöttem magasba emelték a csillagszórókat, és boldog újévet kívántak egymásnak.
Hellóka! :))
Ez lenne a szilveszteri rész, remélem elnyerte a tetszéseteket! Ha igen, kérlek titeket hagyjatok valami nyomot! Komment, pipa, vagy (esetleg...) feliratkozás formájában. :))
A csillagszórós kép azért volt az előző részben is benne, mert ezt a képet választottam a két rész jelképének!
xo;<3
Körülbelül 11 óra körül járhatunk, lassan háromnegyed órája beszélgetünk az udvaron. Miután kiámuldoztam magam a feldíszített fákon, és ehhez hasonló dolgokon, Ross még úgy döntött megmutatja nekem, a legjobb helyet amit most a zsúfolt házon kívül találni lehet.
Ha a sok égősor láttán azt hittem, hogy ez jobb nem lehet, tévedtem, ugyanis amikor a kivilágított ágak között ültünk az egyik fán, az még hihetetlenebb volt.
Sokat beszélgettünk ez idő alatt, az aktuális témánk viszont Jen volt.
- Nem tudom. Talán mind a ketten neheztelünk egy kicsit a másikra a kinézetünk miatt. Volt egy időszak, amikor megtetszett neki a stílusom, és az én ruháimat akart hordani, meg ilyesmik, de hamar elvetette az ötletet, mikor meglátta magát a tükörben - nevettem fel. - Talán mégse hasonlítunk annyira, mert borzalmasan álltak neki a ruháim. Meg eleve alacsonyabb mint én, szóval képzelheted, hogy hogyan nézett ki - mondtam.
- Jézusom - mondta, miközben jóformán fulladozott a nevetéstől. Nem ez volt az első hülye sztori amit elmeséltem neki, mégis úgy nevetett mindegyiken, mintha még hasonlót se hallott volna.
- Tudom... Annyi hülyeséget csináltunk már, hogy ha akarnám se tudnám megszámolni őket.
- Azt elhiszem!
Ross még mindig nevetett, bár egy kicsit már emberibben mint ezelőtt, amikor meghallottuk, hogy valaki sikítva kirohan a házból.
- Azt hiszem le kéne mennünk - suttogta Ross.
- Én meg azt hiszem, hogy ismerem ezt a sikítást - mondtam, félve attól, hogy igazam lesz.
- Jó, gyere! - mondta Ross, majd leugrott a fáról, én pedig követtem.
Sajnos igazam lett, tényleg Meg sikított, de kicsit enyhébb látványra számítottam.
- Melyik hülye volt? - néztem a medence mellett ácsorgó két srácra, akik egymásra mutattak. - Ezzel sokra megyek... - morogtam.
- Mit csináltatok vele? - kérdezte Ross.
- Meg, jól vagy? - néztem a csurom vizes Megan -re, aki épp kikászálódott a medencéből.
- Azt hiszem, megkeresem Rydel -t valami száraz - hangsúlyozta a 'száraz' szót, Riker és Ellington irányába nézve - ruha ügyében...
- Azt jól teszed... - mondtam.
Megan vacogva elsétált, Riker -ék meg gyorsan bementek a házba, mielőtt bármit is mondhattam volna. Fejcsóválva Ross -ra néztem, aki mosolyogva nézett a két fiú irányába.
* Fél órával később *
- Ne izgulj Meg, szerintem remekül nézel ki - mondta sokadszorra Rydel, miközben lesétáltunk a lépcsőn.
- Jó, de... - kezdte volna az ellenkezést.
- Meg, nincs de! Amúgy is ilyen ruhákat szoktál hordani, csak nem ilyen színekben - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- Jó, befogtam! - emelte fel védekezően a kezét.
- Menjünk ki! Mindjárt éjfél! Egyébként is, már mindenki kint van! - mondta Rydel.
Kiment az udvarra nyíló ajtón, amit már egyáltalán nem takart el a függöny, így még én is simán megtaláltam volna. Tényleg mindenki kint volt, és az is teljesen igaz volt, hogy mindjárt itt az éjfél. Rydel előrement, szólt, hogy menjünk előre, mi pedig elindultunk, ő viszont elfutott a másik irányba. Ahogy előre értünk, megláttuk a többi R5 srácot, akikhez oda is mentünk.
- Hány perc van még? - kérdeztem mosolyogva.
- Tíz perc - mondta Ross izgatottan.- Veled meg mi van? Olyan vagy, mint akit felhúztak, és addig pörögsz amíg azt nem mondják, hogy elég - nevettem el magam.
- Ő mindig ilyen. Különösen szilveszterkor - mondta Rocky.
- Emberek, emberek! - kiáltotta Rydel. - Mindenki fogjon egy csillagszórót! - mondta, majd felénk nyújtott egy dobozt. Ross kivett belőle kettőt, aztán adott egyet nekem, a másikat pedig a pulcsija zsebébe rakta, amíg kért egy öngyújtót valakitől. Mindenkinek meggyújtotta a vékony pálcát, ami így még hangulatosabbá tette az egészet.
Lassan az egész udvarnyi társaság elrendeződött, és mindenki az időt bámulta, vagy a telefonján, vagy a karóráján. Már csak három perc volt hátra, amikor valaki óvatosan meglökte a vállamat.
Felnéztem a bal oldalamon álló Ross -ra, aki aranyosan mosolygott rám.
- Tényleg ennyire izgatott vagy? - kérdeztem.
- Aha! Imádom a szilvesztert! - jelentette ki.
A kezemben lévő csillagszóró fényét kezdtem nézni, és folyamatosan azon járt az agyam, hogy ez az első szilveszterem, amit anyáék nélkül töltök, ráadásul Ross -szal az oldalamon, mindezt 3 nappal a megismerkedésünk után.
Gondolataimból a hangos kiabálás ébresztett fel, mire kissé ijedten felkaptam a fejem.
- Tíz!
- Kilenc!
- Nyolc! - csatlakozott be Ross is.
- Hét! - kiabáltak a körülöttem lévők.
- Hat! - mondtam én is.
- Öt!- Négy! - kiabáltuk még mindig, miközben konkrétan éreztem, hogy Ross egyre izgatottabb lesz.
- Három! - kiabálta, de közben elcsúszott a hangja.
- Kettő... - suttogtam. Hirtelen a kezemhez kaptam a fejemet. Mosolyogva figyeltem, ahogy Ross óvatosan megfogja a kezemet. Kisgyerekes kézfogás volt, semmi összekulcsolt ujjak, meg ilyesmi, csak egyszerű kézfogás, amibe rögtön belepirultam, és felnéztem rá. Mindez egy pillanat alatt, majd a tömeg elkiáltotta magát.
- Egy! - ordította mindenki, majd körülöttem magasba emelték a csillagszórókat, és boldog újévet kívántak egymásnak.
Hellóka! :))
Ez lenne a szilveszteri rész, remélem elnyerte a tetszéseteket! Ha igen, kérlek titeket hagyjatok valami nyomot! Komment, pipa, vagy (esetleg...) feliratkozás formájában. :))
A csillagszórós kép azért volt az előző részben is benne, mert ezt a képet választottam a két rész jelképének!
xo;<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése