The phone call
2015. január 03. (szombat)
- Te élsz még? - kérdezte gúnyosan Jen.
Mondhatni, reggel sosincs kedvem a dolgokhoz, de tényleg, semmihez. Akkor képzelhetitek, mi van akkor, ha reggel még ez az idióta is képben van...
- Reggelt - morogtam. - Ha nagyon tudni szeretnéd, élek és... - kezdtem, de beletüsszentettem a mondanivalómba.
- És valószínűleg megfáztál - folytatta helyettem anya, bár én nagyon nem ezt akartam mondani.
Végül is igaza lehet, nagy a valószínűsége, hogy megfáztam a tegnapiak miatt. Ross -szal végül is sikerült teljesen megbeszélnünk a dolgokat, de ebben az is benne van, hogy egy vékony nadrágban és egy pólóban voltam kint. Az sem változtat sokat a tényeken, hogy rajtam volt a kabátja, mert így is könnyen megfázhattam.
- Nem kellett volna úgy kimenned. De ezt tegnap is mondtam neked - mondta, miközben nekiállt egy bögre forró tea készítésének.
- Várjunk! - szólt közbe értetlenül Jen. - Hol voltál tegnap?
- Tényleg, te nem tudsz róla - nevettem fel. - A kis terved nem vált be... Ross nem haragszik rám, nincs is miért, te viszont elvágtad magad nála.
- Mi? - csattant fel.
- Bocsi Jen, legközelebb ügyesebben kell próbálkoznod - rántottam meg a vállam.
- Nem, az nem lehet, hogy nem haragszik rád! - rázta a fejét.
- Úgy mondod, mintha ez a leglehetetlenebb dolog lenne - röhögtem ki. - Egyébként is, mit gondoltál? Hogy beveszi a mesédet, engem megutál, te meg másnap a nyakába ugorhatsz?
- De... - kezdte, de anya közbeszólt.
- Elég volt! Steph, szólj apátoknak, hogy vigye fel Jen -t a szobájába, amúgy is feküdnie kéne, csak megengedtem, hogy itt reggelizzen - utasított anya. Felálltam az asztaltól, és átcsoszogtam a nappaliba, mert ilyenkor általában ott lehet megtalálni.
- Apa, felviszed Jen -t a szobájába? - kérdeztem.
- Persze! - sóhajtott, majd felállt. Visszamentem vele a konyhába, ahol apa felvette Jen -t, és kisétált vele, én pedig leültem a helyemre.
Anya kis idő múlva elém tolta a kedvenc bögrémet, benne forró teával.
- Barackos ugye? - kérdeztem.
- Persze! Még mindig szereted az áfonyát? Most sok gyümölcsöt kell enned!
- Imádom az áfonyát, mondd, hogy van itthon! - néztem rá nagy szemekkel.
Anya kotorászni kezdett a hűtőben, ami egy idő után úgy nézett ki, mintha szabályosan bele akarna esni, de végül ellépett tőle, és elém rakott egy egész doboznyit a finom gyümölcsből.
- Köszönöm! - mondtam, majd megöleltem.
- Nincs mit, kicsim! Most viszont szépen felmész a szobádba, és befekszel az ágyadba, különben nem fogsz hamar meggyógyulni!
- Rendben - bólintottam, majd megfogtam a dobozt, és a teámat. - Ha kell segíteni valamit...
- Akkor majd hívom apádat! - fejezte be a maga módján.
- Hát, jó - mondtam, és elindultam az emeletre.
A szobámba érve letettem a bögrét, és a dobozt az ágyam melletti éjjeliszekrényemre, és az íróasztalomhoz mentem a laptopomért. Leültem vele az ágyamra, és a kezembe vettem a teámat. Lassan szürcsölni kezdtem a forró italt, de nem tartott sokáig, ugyanis csörögni kezdett a telefonom. Le kellett tennem a bögrét, ugyanis a telefonom az ágy másik oldalán volt, és nem akartam nyújtózkodni forró dolgokkal a kezemben, mielőtt rám ömlik. A telefonomat elérve rögtön a képernyőre néztem, amin Ross neve szerepelt. Elmosolyodtam, majd egy gyors mozdulattal felvettem a telefont.
- Haló? - szóltam bele. Hangom rekedtesebb volt, mint emlékeztem, de nem érdekelt.
- Steph? - hallottam kételkedő hangját.
- Igen, én vagyok az. Kicsit... khm... szóval megfáztam - vallottam be.
- Nem csodálom - nevetett fel. - Tehetek érted valamit? - kérdezte pár másodperc múlva.
- Nem, hacsak nem tudsz valami orvosságot az orrhangra...
- Akkor sajnos nem tudok segíteni - mondta. Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Egyébként, miért hívtál?
- Megtudtam amit akartam... - nevetett. - Meg azt, hogy akkor végül is eljössz e a hétfői koncertre?
- Nem hagynám ki! Bár, ha még betegebb leszek, akkor muszáj lesz.
- Azt hiszem most, tudok segíteni - mondta sejtelmesen.
- Istenem, mit találtál ki?
- Hívj Ross -nak... - kezdte, de közbevágtam.
- Régi poén! - kommentáltam.
- ...és megnyugodhatsz, hogy nem lesz olyan szörnyű - fojtatta.
- Tudod, ott van az a nem túl biztató 'olyan' szócska. Egyszóval nem nyugodtam meg.
- Kár, mert indulok! - mondta, de mire megkérdezhettem volna, hogy hova indul, letette.
Helló mindenkinek, és BOLDOG KARÁCSONYT!
Remélem mindenkinek jól telt a karácsony "első" napja, és hogy ezután is jól fog telni az ünnep!
Egy kisebb "közvélemény kutatás" után úgy döntöttem, az ünnepek alatt is lesznek részek, de előre tudom, hogy a 26. -a kivétel lesz, tehát aznap (pénteken) nem lesz új rész!
Sajnálom, hogy ez a rész rövidebb lett, mint szokott! :(
Remélem tetszett, várom a véleményeket pipa, komment, és esetleg feliratkozás formában! ;))
További kellemes ünnepeket!
xo;<3
- Nem, az nem lehet, hogy nem haragszik rád! - rázta a fejét.
- Úgy mondod, mintha ez a leglehetetlenebb dolog lenne - röhögtem ki. - Egyébként is, mit gondoltál? Hogy beveszi a mesédet, engem megutál, te meg másnap a nyakába ugorhatsz?
- De... - kezdte, de anya közbeszólt.
- Elég volt! Steph, szólj apátoknak, hogy vigye fel Jen -t a szobájába, amúgy is feküdnie kéne, csak megengedtem, hogy itt reggelizzen - utasított anya. Felálltam az asztaltól, és átcsoszogtam a nappaliba, mert ilyenkor általában ott lehet megtalálni.
- Apa, felviszed Jen -t a szobájába? - kérdeztem.
- Persze! - sóhajtott, majd felállt. Visszamentem vele a konyhába, ahol apa felvette Jen -t, és kisétált vele, én pedig leültem a helyemre.
Anya kis idő múlva elém tolta a kedvenc bögrémet, benne forró teával.
- Barackos ugye? - kérdeztem.
- Persze! Még mindig szereted az áfonyát? Most sok gyümölcsöt kell enned!- Imádom az áfonyát, mondd, hogy van itthon! - néztem rá nagy szemekkel.
Anya kotorászni kezdett a hűtőben, ami egy idő után úgy nézett ki, mintha szabályosan bele akarna esni, de végül ellépett tőle, és elém rakott egy egész doboznyit a finom gyümölcsből.
- Köszönöm! - mondtam, majd megöleltem.
- Nincs mit, kicsim! Most viszont szépen felmész a szobádba, és befekszel az ágyadba, különben nem fogsz hamar meggyógyulni!
- Rendben - bólintottam, majd megfogtam a dobozt, és a teámat. - Ha kell segíteni valamit...
- Akkor majd hívom apádat! - fejezte be a maga módján.
- Hát, jó - mondtam, és elindultam az emeletre.
A szobámba érve letettem a bögrét, és a dobozt az ágyam melletti éjjeliszekrényemre, és az íróasztalomhoz mentem a laptopomért. Leültem vele az ágyamra, és a kezembe vettem a teámat. Lassan szürcsölni kezdtem a forró italt, de nem tartott sokáig, ugyanis csörögni kezdett a telefonom. Le kellett tennem a bögrét, ugyanis a telefonom az ágy másik oldalán volt, és nem akartam nyújtózkodni forró dolgokkal a kezemben, mielőtt rám ömlik. A telefonomat elérve rögtön a képernyőre néztem, amin Ross neve szerepelt. Elmosolyodtam, majd egy gyors mozdulattal felvettem a telefont.
- Haló? - szóltam bele. Hangom rekedtesebb volt, mint emlékeztem, de nem érdekelt.
- Steph? - hallottam kételkedő hangját.
- Igen, én vagyok az. Kicsit... khm... szóval megfáztam - vallottam be.
- Nem csodálom - nevetett fel. - Tehetek érted valamit? - kérdezte pár másodperc múlva.
- Nem, hacsak nem tudsz valami orvosságot az orrhangra...
- Akkor sajnos nem tudok segíteni - mondta. Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Egyébként, miért hívtál?
- Megtudtam amit akartam... - nevetett. - Meg azt, hogy akkor végül is eljössz e a hétfői koncertre?
- Nem hagynám ki! Bár, ha még betegebb leszek, akkor muszáj lesz.
- Azt hiszem most, tudok segíteni - mondta sejtelmesen.
- Istenem, mit találtál ki?
- Hívj Ross -nak... - kezdte, de közbevágtam.
- Régi poén! - kommentáltam.
- ...és megnyugodhatsz, hogy nem lesz olyan szörnyű - fojtatta.
- Tudod, ott van az a nem túl biztató 'olyan' szócska. Egyszóval nem nyugodtam meg.
- Kár, mert indulok! - mondta, de mire megkérdezhettem volna, hogy hova indul, letette.
Helló mindenkinek, és BOLDOG KARÁCSONYT!
Remélem mindenkinek jól telt a karácsony "első" napja, és hogy ezután is jól fog telni az ünnep!
Egy kisebb "közvélemény kutatás" után úgy döntöttem, az ünnepek alatt is lesznek részek, de előre tudom, hogy a 26. -a kivétel lesz, tehát aznap (pénteken) nem lesz új rész!
Sajnálom, hogy ez a rész rövidebb lett, mint szokott! :(
Remélem tetszett, várom a véleményeket pipa, komment, és esetleg feliratkozás formában! ;))
További kellemes ünnepeket!
xo;<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése