009 - Ninth Episode

Happy New Year!

2015. január 01. (csütörtök)

- Boldog új évet! - mondta Ross. Óvatosan a karjának dőltem, és felnéztem rá.
- Neked is! - mondtam mosolyogva.
- Remélem nem baj - mondta kissé elpirulva, és megrázta a kezét, ezzel pedig az enyémet is. Még mindig fogtuk egymás kezét ami engem cseppet sem zavart, pedig szerintem kellett volna... Mondhattam volna, hogy 'Nem zavar, de azért ezt nem kéne', vagy valami hasonló, de nem mondtam.
- Nem.
- Akkor megnyugodtam... - fújta ki a levegőt, amit a válaszom alatt, nem tett meg.
- Tudod, hogy ilyenkor milyen rohadt aranyos vagy? - nevettem fel.
Szegény Ross -nak válaszolni se volt ideje, mert valaki rögtön a nyakamba ugrott, így kénytelen voltam elengedni a kezét.
- Boldog újévet! - mondta Meg.
- Neked is!
- Felhívtad anyukádékat? Tudom ,hogy Jenette -el vannak, de azért... - kezdte.
- Fel fogom hívni őket! - biztosítottam.
- Oké. Én is megyek, telefonálni! - mondta, majd elsétált, miközben kivette a zsebéből a telefonját.
Ross felé fordultam, akihez épp akkor ment oda egy magas, barna hajú srác, aki boldog újévet kívánt neki, és már épp menni, készült, mikor gyorsan odaléptem Ross -hoz.
- Elmegyek telefonálni - mondtam, eközben pedig a srác visszafordult, és végigmért engem.
- Oké - mosolygott Ross. - Utána visszajössz? - mosolygott édesen. Nem értettem, hogy pontosan miért kérdezi, ezért csak összeráncolt szemöldökkel rávágtam, hogy igen, és elindultam.
Elővettem a telefonomat a farzsebemből, majd tárcsáztam anyut.
- Szia kicsim, boldog újévet! - szólt bele pár csengés után.
- Nektek is! Mit csináltok? - kérdeztem érdeklődve.
- Beszélgetünk a húgoddal, meg társasjátékozunk. Csak azt, ami megengedett a kórházban.
- Elég unalmas lehet - húztam el a számat.
- Hát, megvagyunk vele - mondta anya, de hallottam a hangján, hogy valójában egyetért velem. - És ti, hogy érzitek magatokat? - érdeklődött.
- Jól - mondtam őszintén. - Bár nekem valójában nem a bulizásról szólt az idei szilveszterem - gondoltam vissza a Ross -szal való beszélgetésre.
- Hogyhogy? - kérdezte értetlenül anya. - Nem igazán értelek...
- Mindegy, majd elmondom! - ígértem meg.
- Hát, jó... - mondta anya. - Menj vissza a többiekhez! Valószínűleg jobb társaság, mint én telefonon - nevetett fel.
- Mond meg apáéknak, hogy üdvözlöm őket, és boldog újévet!
- Átadom! Majd találkozunk, szia kicsim! - köszönt el, majd meg se várta, hogy elköszönjek, bontotta a vonalat.
Nem értettem miért tette le ilyen gyorsan, de ha most felhínám a válasz miatt, akkor tuti lepattintana egy 'Menj a barátaidhoz!' mondattal, vagy valami, úgyhogy ezzel nem foglalkoztam.
Megfordultam, és indultam volna vissza, Ross -ékhoz, csak kissé meglepődtem azon, hogy már szinte mindenki a házban volt, csak Ross, Rocky, és a barna hajú srác, aki akkor kívánt boldog újévet Ross -nak, mikor én telefonálni akartam menni.
- Megjött a mi kis angyalunk - jelentette kis Rocky, mikor odaértem hozzájuk. Derekamat (!!!) átölelve húzott közelebb magához, mire én összeráncolt szemöldökkel néztem fel rá.
- Mit szívtál? - kérdeztem értetlenül, de a kérdésem végére elnevettem magam.
- Semmit! - mondta. - Miért?
- Hát... ő... - kerestem a szavakat, végül segítségkérően Ross -ra néztem. - Nem segítenél?
- Kéne? - nevetett.
- Nem, tökéletesen megvagyok, csak kicsit idegesít, hogy Rocky be van nyomva, közben meg engem ölelget - akadtam ki.
- Oké, leszedem rólad! - mondta, de meg se moccant közben.
- Még ma! - emeltem fel a hangomat, mire felnevetett, és Rocky felé indult, majd valahogy leszedte rólam. - Oh, na végre! Köszi, Ross! - mondtam megkönnyebbülve. Rocky elég súlyos, még akkor is, ha nem tehénkedett teljesen rám.
- Igazán nincs mit - nevetett fel újra.
- Be megyek, és megkeresem Meg -et. Majd összefutunk! - "köszöntem el", bár aligha történhetne meg, hogy ma este ne lássuk még egymást.
- Oké! - válaszolták egyszerre.
Elindultam a ház felé, de még hallottam amikor a számomra ismeretlen srác is elköszön, és elindul. Már beértem a házba, amikor valaki megszólított. Hátrafordultam, és szembe találtam magam (na, találgassatok kivel!), a sráccal.
- Egyébként Derek vagyok - mutatkozott be.
- Ahogy hallom, te már tudod az én nevemet - jelentettem ki.
- Igen... - mosolygott. - Lenne két kérdésem.
- Hallgatlak... - mondtam.
- Milyen viszonyban vagytok Ross -szal? - Ledöbbentem a kérdés hallatán, mert ez végül is magánügy, de mivel csak barátok vagyunk, elmondtam neki.
- Barátok vagyunk - vontam meg a vállamat.
- Aha... és még egy.
- Tudok számolni, de azért kösz - mondtam bunkón.
- Hol voltál eddig az életemből? - kérdezte csábos mosollyal.

Valahogy éreztem. Annyira tudtam, hogy valamikor ennél a résznél fogunk kikötni, bár hogy őszinte legyek, nem igazán... khm... jönnek be az ilyen "csajozós" dumák.
- Előled kerestem búvóhelyet! - vágtam rá az első beszólásomat ami eszembe jutott, majd hátat fordítva neki, elsétáltam. Direkt visszanéztem, hogy mi a reakciója, de bőven megelégedtem a döbbent fejével.
- Mit akart 'nyálcsorgatós-derek'? - kérdezte Ellington, mikor időközben elmentem mellette, és követett.
- A névből ítélve ismered, szóval kettőt tippelhetsz!
- Kitalálom! "Hol voltál eddig az életemből?" - utánozta.
- Oscar -t neked, tökéletes volt az utánzás - nevettem fel.
- Oh, köszönöm, mindig is tudtam, hogy jó színész vagyok!
- Aha... Te, nem tudod, hogy hol van Meg?
- Teljesen kidőlt, úgy negyed órával éjfél után. Riker felvitte az egyik vendégszobába aludni.
- Mi van? - álltam meg egy pillanatra. - Megan elaludt?
- Aha.
- És akkor, hogy megyünk haza? - gondolkoztam.
- Te is itt alhatsz! Van még vendégszobánk, de szerintem Ross is szívesen felajánlaná neked az ágya másik felét - kacsintott.
- Hülye - löktem meg nevetve. - Akkor elfoglalhatok majd egy vendégszobát? De akár Meg mellett is alhatok - vontam meg a vállamat.
- Természetesen! - mondta hirtelen Ross a hátam mögül.
- Jézusom! - ugrottam egyet. - Te mióta vagy itt?
- Elég ideje ahhoz, hogy tudjam, hogy ma a vendégünk vagy - kacsintott ő is, majd mosolyogva elment mellettem.
- Itt mindenkinek idegrángása van? - nevettem fel.
- Védjegy - jelentette ki Ellington, majd ismét kacsintva, csak hogy idegesítsen, otthagyott, így egyedül maradtam.

Helló-szia-túróstészta!
(Bocs a köszönésért, megszokás+fogadás. :D)
Szóval... először is elmondanám, hogy ugye még csak 2014 van rendes dátum szerint, ezért nagyon fura volt "idő előtt" 2015 -öt írni...
Szeretném még megemlíteni, ugyanazt, amit már leírtam a blog új 'Közérdekű' nevű "oldalán". Köszönöm az 500+ megtekintést!! <33
Remélem tetszett a rész, és nagyon boldog lennék, ha kapnék egy-egy kommentet, pipát, vagy feliratkozást. :))
xo;<3