033 - Tirthy-third Episode

News

2015. január 08. (csütörtök);(folytatás)

- Köszi, imádlak! - hálálkodott.

- Tudom - dőltem neki a karjának. - De, lehetnél egy kicsit, hogy is mondjam... fiúsabb. Nem mersz visszaszólni a volt barátnődnek, aki ráadásul egy... - magyaráztam, de mire odaértem, hogy elkezdem kicsit szidni a csajt, Alex leállított.

- El ne kezd! - szólt rám. - Tudod jól, hogy ő volt az első "normálisabb" barátnőm.

- Már amennyire ez így lehet normális...

* Másfél óra múlva, otthon *

- Tanulsz? - kérdezte anya. Már vagy tizedszerre jön be a szobámba, hogy biztosan azt csinálom e amit kell, és bevallom, ez már eléggé idegesít...

- Igen! - válaszoltam unottan.

- Helyes - szögezte le, majd kisétált a szobámból.

A maradék életkedvem is elmegy az ilyen napoktól, amikor anyának nem elég az a mennyiség, amit én általában tanulok, és bekattan neki valami, hogy én márpedig tanulni fogok. Tizenöt percenként bejön a szobámba, és megnézi, hogy előttem vannak e még a könyvek.

Ez nagyjából minden negyedik napon megy így, szóval elég sűrűn van ilyen napom.

Ahogy már kitalálhattátok, ez a nap is ilyen, most viszont valami bezavart. Hirtelen a telefonom csengőhangja hasított a levegőbe. A kijelzőre pillantva megláttam azt a nevet, ami most óriási mosolyt csalt az arcomra.

- Eszedbe jutottam? - szóltam bele a telefonba.

- Gondoltam felhívlak, mielőtt megint szenvedni kezdenél... - válaszolta. Ross viccelődős kedvében volt, aminek végül is örülök, mert én is szeretem az ilyen poénokat.

- Nem kell értem aggódnod! - nevettem el magam. Hátradőltem az ágyamban, majd kioldottam lábaimat a törökülésből.

- Ezt hagyd rám jó!? - vágott vissza ő is, hangján pedig hallottam, hogy ő is elmosolyodott.

- Sajna pár perc múlva úgy is le kell tennem, mert anya ellenőrizni fogja, hogy tanulok e vagy nem - magyaráztam.

- Akkor utána visszahívlak - Bár nem láttam, tudtam, hogy megvonta a vállát.

- Hű, de kitartó valaki... - sóhajtottam.

- Azt ne mondd, hogy zavar! - nevette el magát.

- Pontosan! Sosem mondtam, hogy zavar - jelentettem ki.

- Valahogy gondoltam... - felelte. Egyszerűen csak mosolyogni tudtam. A plafonomat bámultam, és közben fülig ért a szám. 

- Egyébként, nem kell próbálnotok, vagy ilyesmi? - kérdeztem rá.

- Ami azt illeti, megfogtad a lényeget... - kezdte. - Azért is hívtalak, mert ma volt megbeszélésünk. A turnéval kapcsolatban.

- Tényleg? - kérdeztem lelkesen. Nem értettem, hogy miért ilyen szomorú a hangja, de gondoltam, hogy nem sokára úgy is megtudom. - De hiszen, ez jó nem?
- Steph, a turné három hét múlva kezdődik. Ez már végleges... - vallotta be. Bár ezt ő nem láthatta, leesett az állam. Megdöbbentem azon amit mondott, és szerintem nem volt hiába az a megdöbbenés.
- Mo-most csak viccelsz, ugye?
- Sajnos nem. De, van még valami... Ez, még kevésbé fog tetszeni - kezdett bele.

Aloha! *.*
A Facebook -os csoportban tegnap elmondtam, hogy nagyon sajnálom amiért késtem, és úgy, hogy már amúgy is áttettem a hétköznapi részt szerdára... Talán, úgy látszik, hogy hanyagolom a blogot, de valójában nem erről van szó! Sokszor mondom, hogy sok a tanulni valóm, és nemrég kikaptuk a félévit, aminek következtében vége lesz a nagy hajtásnak, de tévedtem. Hetedikes vagyok, és aki már túl van ezen az éven, az tudja, hogy nagyon-nagyon nehéz! De, minden erőmmel azon leszek, hogy ne kelljen annyit késnem!
Mindezektől eltekintve, ma is várom a véleményeket, a visszajelzéseket! ;)
xo;<3