023 - Twenty-third Episode

Ideas

2015. január 04. (vasárnap);(folytatás)

- Kicsim... az utóbbi időben nagyon sokan voltak már nálunk - mondta anya.
- Akkor is Meg tartja a rekordot - vontam meg a vállam.
Elmosolyodott a válaszom hallatán, majd visszafordult a tűzhelyhez, és folytatta a vacsora elkészítését.
Meg pár perce elment, azzal a magyarázattal, hogy ma nincs kedve Ross -hoz, de végül is utána elnevette magát, szóval nem gondolta komolyan. Öt óra már elmúlt (pár perce), ezért ülök most a konyhában, arra várva, hogy megszólaljon a csengő.
- Miért nem mész fel a szobádba? Sose szoktad nézni, ahogy főzök, csak ha nagyon unatkozol - mondta anya.
- Nem megyek fel, mert elvileg nem sokára jöhetnék is le... - feleltem.
- Miért? A vacsora még nem most lesz kész.
- Tudom, de Ross úgy döntött, hogy át akar jönni, hogy megbeszéljük a holnapot. Esélyem se volt azt mondani, hogy ellenkezni...
- Értem... - Valami baja van. Amikor anya ilyen furcsán kimondja, hogy 'értem', akkor ott valami baj van.
- Ne kímélj! - sóhajtottam jelezve, hogy tudni akarom, hogy mit gondol.
- Tudod, hogy apád, és én is "megbékéltünk" ezzel a Ross gyerekkel. De... nem gondolod, hogy túl sokat vagy vele? Amióta találkoztatok, minden nap, ha nem is olyan sokáig, de együtt vagytok. Nekem semmi bajom nincs ezzel, de tegnap is egész nap itt volt. Nem gondolod, hogy van valami a "háttérben"?
- De. A háttérben a levegő van, a fal, vagy bármi... attól függ, hogy hol vagyunk éppen - vágtam rá. - Szerinted mégis mi van a "háttérben"?
- Nem tudom... látom, hogy hogyan néz rád...
- Már tudom kitől örökölte Jen ezt a sok hülyeséget... - morogtam halkan. - Normálisan néz rám. Anya, azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük... két évvel idősebb nálam.
- Na és aztán? A nagyszüleid között négy év van - magyarázta.
- Várj! Te most ezt az egészet nem is azért mondod, mert annyira ellene lennél?
- Nem. Épp ellenkezőleg. Szerintem Ross kedves, és összeillenétek, de a ti dolgotok. Csak tudni akartam, hogy... - mondta, de a csengő félbeszakította a mondatát. - Menj csak! - mondta végül.
Felpattantam helyemről, és az ajtóhoz mentem. Épp, hogy odaértem, megint megnyomták a csengőt, ezért gyorsan kinyitottam.
- Nyugi van, már itt vagyok - nevettem el magam, mikor észrevettem, hogy Ross még mindig a csengőt nézegeti, hogy megnyomja e, vagy ne.
- Ja, jó... - nézett rám.
- Gyere csak! - mondtam, majd elálltam az útjából, hogy be tudjon jönni.
- Köszi - mondta, miközben beljebb jött, és rám mosolygott.
Végignéztem rajta, és meg kell,hogy mondjam tud öltözködni, általában össze illenek a dolgok, amiket felvesz, most viszont egyetlen egy dolog kilógott a sorból... Fekete farmer -t viselt, szürke pólóval, egy egyszerű pulcsival, rá pedig egy vastagabb farmerdzsekit vett fel. Fekete fehér tornacipője is illett az öltözékéhez, azonban mind ezek mellett ott virított a fején a sárga sapkája... Alapvetően semmi bajom nem lenne azzal a sapkával, de annyira virított a a fején, hogy muszáj volt megkérdeznem, hogy ez honnan jött neki.
- Mi ez a sapka? - kérdeztem szemöldök ráncolva, majd lekaptam a fejéről az említett darabot. Rögtön a haját kezdte igazgatni, amin megint csak jót mosolyogtam.
- Ez akadt a kezembe reggel. Kicsit későn keltünk, és késésben voltunk...
- Ez hányszor van így?
- Nem tudom, elég sokszor - vonta meg a vállát.
- Gondolom.
Még szerencsétlenkedett egy kis ideig a cipőfűzőjével, aztán sikerült levennie, és mondta, hogy mehetünk, mire én elindultam a szobám felé. Idő közben Ross benézett a konyhába (ezek szerint már ő is automatikusan ott keresi anyát), aztán meg is jelent mellettem.
- Apukád? - kérdezte.
- Nem tudom, lehet, hogy el kellett mennie valahova - vontam meg a vállam.
- Értem - mondta. Felmentünk a lépcsőn, én pedig rögtön a szobám felé akartam menni, de Ross megállított. - Melyik a húgod szobája?
- Miért akarod tudni? - értetlenkedtem.
- Nem akarok bunkónak tűnni azzal, hogy nem köszönök neki, ha már egyszer itt vagyok.
- Jó rendben, gyere! - sóhajtottam, majd elindultam az ellenkező irányba, de nem kellett túl sokat mennem.
Amíg az én szobám a lépcsőn felérve jobbra a második volt, addig Jen -é balra a második, a kettőnk szobája között pedig csak egy kisebb gardrób, és egy dolgozószoba van.
Jen ajtaja elé érve mély levegőt vettem, és benyitottam.
- Jen, Ross köszönni akar neked - mondtam unottan.
- Szia Jen! - köszönt Ross.
- Szia! - mondta sipítozva Jen. - Rég láttalak.
- Két napja - helyesbítettem.
- Az igenis sok - vágta rá. Hogy vagy? - fordult újra Ross -hoz.
- Nem bájcsevegni jöttünk, szia Jen! - mondtam, majd kiráncigáltam Ross -t a szobából.
- Ennyire ne félts a húgodtól - nevetett fel, mikor már a szobám csukott ajtaja mögött álltunk.
- Már hogy is ne tenném? A múltkor is csak úgy viccből fáztam meg amiatt, hogy utánad kellett mennem, mert bebeszélt neked valami idiótaságot...
- Jó, igaz. Szóval, a koncertet illetően, van egy ötletem.
- Nekem is tetszeni fog? - kérdeztem kicsit félve.
- Szerintem igen. Na szóval...

Helló!
Szóval, köszöntelek titeket 2015 -ben! :D
Ez az első rész az új évben, szóval úgy döntöttem ez "különleges" lesz... megint "jó" helyen fejeztem be. :DD
Remélem tetszett a rész, úgyhogy várom a visszajelzéseket!!
xo;<3