029 - Twenty-ninth Episode

A whole day without Ross

2015. január 07. (szerda)

Mikor reggel felkeltem, és tükörbe néztem, szó szerint megijedtem magamtól... Elképesztő, hogy mennyire rosszul néztem ki... Ha választanom kellett volna, hogy békavagy én vagyok rondább biztos, hogy, magamat választanám.

Nem mondhatni, hogy korán el tudtam aludni, bár attól függ, hogy kinek mi a korán. De azért hajnali fél kettőkor csak alszanak már a viszonylag normális emberek... Én nem tudtam. Halvány lila gőzöm sincs, hogy mikor aludtam el pontosan, csak az tudom, hogy olyan lila karikák vannak a szemeim alatt, mintha megvertek volna. A hajamról, meg már ne is beszéljünk... Csoda lesz, ha valaha ki tudom majd fésülni.

De végül is sikerrel jártam, mert Alex nem kezdett reggel gúnyolódni, szóval valamennyire sikerült emberi kinézetet varázsolni magamnak.

Igen "jó" hangulatomra még az is rá tett egy lapáttal, hogy anyának és apának korán be kellett mennie, ezért reggel csak Victoria -t találtam a konyhában. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem dobta fel egy kicsit a kedvemet, ugyanis Jen már egy nap alatt az agyára ment szegénynek, és én voltam, akinek kipanaszkodta magát. Nem csak kedvességből vállaltam el a lelki szemetesláda szerepét, hanem azért is, mert pontosan (ha nem jobban) tudom, hogy min megy keresztül.
... Most pedig itt ülök, egy újabb töri órán, és unom a fejem. Nem igazán segít a folyamatos körmölés és az unalom a hangulatomon, de muszáj suliba járni, szóval le is tehetek arról e tervemről, hogy fogom magam, és haza sétálok.
- Miss Anderson, kérem jöjjön ki a táblához - mondta hirtelen a tanár.
Klassz... már csak egy felelés hiányzott, mikor nem tanultam semmit. Tudnám miért feleltet az óra közepén...
- Nos, akkor szeretném hallani, hogy mit tud az első világháborúról! Kezdheted.
És megkezdődött egy hossz felelés... Még én is meglepődtem, hogy ahhoz képest milyen sokat tudtam, annak meg végképp, hogy hármast kaptam a felelésre.
* A utolsó tanóra után, az ebédlőben *
- Sziasztok! - köszönt jókedvűen America. - Leülhetek?
- Ez most kérdés volt? - nézett rá Alex. Elmosolyodtam kérdésén, majd figyeltem, ahogy America leül az utolsó helyre az asztalnál.
A sulinknak óriási ebédlője van, ahol általában mindig hangzavar van, még akkor is, amikor nincs ebéd idő, mert a folyosókon tanárok is mászkálnak, az ebédlőbe viszont kilencedikesek felügyelnek, ők meg senkire se mernek rászólni. Most is nagy volt a hangzavar, de az átlagnál kicsit halkabb volt a társaság, aki az ebédlőben volt, mivel mindenki kajált.
- Steph, mi volt veled tegnap? - kérdezte aggódó tekintettel America.
- Ö... igazából nem tudom. Mármint nem tudom pontosan, hogy biztos jogosan voltam e olyan - vallottam be.
- Ross -szal volt valami? - érdeklődött.
- Szóval felismerted? - mosolyodtam el.
- Nem, igazából addig nyaggattam Meg -et, amíg el nem mondta, hogy ki volt az - nevetett fel.
- Ja értem már.
Abban a pillanatban, ahogy kimondtam, jelzett a telefonom, hogy üzenetet kaptam. Rögtön felkaptam a fejem, és a táskámhoz kaptam, hogy megnézzem, ki üzent.
Éreztem magamon a többiek pillantását, de ebben a pillanatban ezzel nem foglalkoztam. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről, abban a pár másodpercben, amíg a táskámban kerestem a telefonomat. Sosem hittem volna, hogy egyszer ennyire reménykedni fogok, hogy Ross írt nekem.
De sajnos csalódnom kellett. Nem tőle kaptam SMS -t...

Sziasztok!
Ehhez a részhez nem igazán szeretnék bármit is hozzáfűzni... szerintem önmagáért beszél.
Viszont! Lezárult a szavazás, és óriási örömet okozott, hogy a szavazataitok alapján LESZ második évad. :D
Most egy új szavazást indítottam, ami a második évad témájáról szól. ITT elolvashatjátok a választató témákat, aztán kérlek titeket, hogy utána döntsétek el, melyik tetszik jobban, és szavazzatok! :))
xo;<3