008 - Eighth Episode

New Year's Eve 2/2

2014. december 31. (szerda);(folytatás)

- Végül is miért utáljátok egymást annyira? - kérdezte Ross.
Körülbelül 11 óra körül járhatunk, lassan háromnegyed órája beszélgetünk az udvaron. Miután kiámuldoztam magam a feldíszített fákon, és ehhez hasonló dolgokon, Ross még úgy döntött megmutatja nekem, a legjobb helyet amit most a zsúfolt házon kívül találni lehet.
Ha a sok égősor láttán azt hittem, hogy ez jobb nem lehet, tévedtem, ugyanis amikor a kivilágított ágak között ültünk az egyik fán, az még hihetetlenebb volt.
Sokat beszélgettünk ez idő alatt, az aktuális témánk viszont Jen volt.
- Nem tudom. Talán mind a ketten neheztelünk egy kicsit a másikra a kinézetünk miatt. Volt egy időszak, amikor megtetszett neki a stílusom, és az én ruháimat akart hordani, meg ilyesmik, de hamar elvetette az ötletet, mikor meglátta magát a tükörben - nevettem fel. - Talán mégse hasonlítunk annyira, mert borzalmasan álltak neki a ruháim. Meg eleve alacsonyabb mint én,  szóval képzelheted, hogy hogyan nézett ki - mondtam.
- Jézusom - mondta, miközben jóformán fulladozott a nevetéstől. Nem ez volt az első hülye sztori amit elmeséltem neki, mégis úgy nevetett mindegyiken, mintha még hasonlót se hallott volna.
- Tudom... Annyi hülyeséget csináltunk már, hogy ha akarnám se tudnám megszámolni őket.
- Azt elhiszem!
Ross még mindig nevetett, bár egy kicsit már emberibben mint ezelőtt, amikor meghallottuk, hogy valaki sikítva kirohan a házból.
- Azt hiszem le kéne mennünk - suttogta Ross.
- Én meg azt hiszem, hogy ismerem ezt a sikítást - mondtam, félve attól, hogy igazam lesz.
- Jó, gyere! - mondta Ross, majd leugrott a fáról, én pedig követtem.
Sajnos igazam lett, tényleg Meg sikított, de kicsit enyhébb látványra számítottam.
- Melyik hülye volt? - néztem a medence mellett ácsorgó két srácra, akik egymásra mutattak. - Ezzel sokra megyek... - morogtam.
- Mit csináltatok vele? - kérdezte Ross.
- Meg, jól vagy? - néztem a csurom vizes Megan -re, aki épp kikászálódott a medencéből.
- Azt hiszem, megkeresem Rydel -t valami száraz - hangsúlyozta a 'száraz' szót, Riker és Ellington irányába nézve - ruha ügyében...
- Azt jól teszed... - mondtam.
Megan vacogva elsétált, Riker -ék meg gyorsan bementek a házba, mielőtt bármit is mondhattam volna. Fejcsóválva Ross -ra néztem, aki mosolyogva nézett a két fiú irányába.
* Fél órával később *
- Ne izgulj Meg, szerintem remekül nézel ki - mondta sokadszorra Rydel, miközben lesétáltunk a lépcsőn.
- Jó, de... - kezdte volna az ellenkezést.
- Meg, nincs de! Amúgy is ilyen ruhákat szoktál hordani, csak nem ilyen színekben - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- Jó, befogtam! - emelte fel védekezően a kezét.
- Menjünk ki! Mindjárt éjfél! Egyébként is, már mindenki kint van! - mondta Rydel.
Kiment az udvarra nyíló ajtón, amit már egyáltalán nem takart el a függöny, így még én is simán megtaláltam volna. Tényleg mindenki kint volt, és az is teljesen igaz volt, hogy mindjárt itt az éjfél. Rydel előrement, szólt, hogy menjünk előre, mi pedig elindultunk, ő viszont elfutott a másik irányba. Ahogy előre értünk, megláttuk a többi R5 srácot, akikhez oda is mentünk.
- Hány perc van még? - kérdeztem mosolyogva.
- Tíz perc - mondta Ross izgatottan.
- Veled meg mi van? Olyan vagy, mint akit felhúztak, és addig pörögsz amíg azt nem mondják, hogy elég - nevettem el magam.
- Ő mindig ilyen. Különösen szilveszterkor - mondta Rocky.
- Emberek, emberek! - kiáltotta Rydel. - Mindenki fogjon egy csillagszórót! - mondta, majd felénk nyújtott egy dobozt. Ross kivett belőle kettőt, aztán adott egyet nekem, a másikat pedig a pulcsija zsebébe rakta, amíg kért egy öngyújtót valakitől. Mindenkinek meggyújtotta a vékony pálcát, ami így még hangulatosabbá tette az egészet.
Lassan az egész udvarnyi társaság elrendeződött, és mindenki az időt bámulta, vagy a telefonján, vagy a karóráján. Már csak három perc volt hátra, amikor valaki óvatosan meglökte a vállamat.
Felnéztem a bal oldalamon álló Ross -ra, aki aranyosan mosolygott rám.
- Tényleg ennyire izgatott vagy? - kérdeztem.
- Aha! Imádom a szilvesztert! - jelentette ki.
A kezemben lévő csillagszóró fényét kezdtem nézni, és folyamatosan azon járt az agyam, hogy ez az első szilveszterem, amit anyáék nélkül töltök, ráadásul Ross -szal az oldalamon, mindezt 3 nappal a megismerkedésünk után.
Gondolataimból a hangos kiabálás ébresztett fel, mire kissé ijedten felkaptam a fejem.
- Tíz!
- Kilenc!
- Nyolc! - csatlakozott be Ross is.
- Hét! - kiabáltak a körülöttem lévők.
- Hat! - mondtam én is.
- Öt!
- Négy! - kiabáltuk még mindig, miközben konkrétan éreztem, hogy Ross egyre izgatottabb lesz.
- Három! - kiabálta, de közben elcsúszott a hangja.
- Kettő... - suttogtam. Hirtelen a kezemhez kaptam a fejemet. Mosolyogva figyeltem, ahogy Ross óvatosan megfogja a kezemet. Kisgyerekes kézfogás volt, semmi összekulcsolt ujjak, meg ilyesmi, csak egyszerű kézfogás, amibe rögtön belepirultam, és felnéztem rá. Mindez egy pillanat alatt, majd a tömeg elkiáltotta magát.
- Egy! - ordította mindenki, majd körülöttem magasba emelték a csillagszórókat, és boldog újévet kívántak egymásnak.

Hellóka! :))
Ez lenne a szilveszteri rész, remélem elnyerte a tetszéseteket! Ha igen, kérlek titeket hagyjatok valami nyomot! Komment, pipa, vagy (esetleg...) feliratkozás formájában. :))
A csillagszórós kép azért volt az előző részben is benne, mert ezt a képet választottam a két rész jelképének!
xo;<3

007 - Seventh Episode

New Year's Eve 1/2

2014. december 31. (szerda);(folytatás)

- Megan, nem fogok kiöltözni csak azért mert szilveszter van! - nyavalyogtam.

- Még akkor se, ha tudod, hogy Ross ott lesz? - kérdezte győztes mosollyal, azonban válaszom hallatán az arcára is fagyott az 1000 wattos vigyorgása.

- Ma reggel pizsamában látott. Szerintem nem lesz baja a farmerrel! - vágtam rá.

- Jó, felőlem... - hagyta rám.
Este 9 körül lehetett az idő, mikor Meg még mindig két ruha között válogatott. Körülbelül 10 -re kéne Ross -ékhoz érnünk, szóval felőlem még válogathat egy darabig, de azt én nem fogom végignézni, és ezt ő is nagyon jól tudja.
Otthagytam a szobámban, hadd gondolkozzon még egy kicsit, anélkül, hogy belenyafognék. Lábaim a konyhába vittek, ezért úgy döntöttem, eszek valamit, mielőtt elmegyünk.
* Kb. 20 perccel később *

,, Indulunk. :)

- Steph "

,, Várlak titeket! ;)

- Ross "

- Megan, gyere már! - kiabáltam fel az emeletre.

- Érkezem! - kiabált, miközben hangosan dobogva lefutott a lépcsőn. Mellém érve, már neki is állt a cipője felvételéhez, majd kabátjáért nyúlt, és a kezemet megrántva kisietett a házból.

Bepattantunk a taxiba amit pár perce hívtam, majd lediktáltam a sofőrnek Ross -ék lakcímét, amit nem rég küldött el SMS -ben.

- Hogy lehet az, hogy már voltál náluk, de el kell küldenie a lakcímét?

- Pont nem azzal voltam elfoglalva, hogy milyen utcában, hányadik szám alatt lakik - mondtam cinikusan.

- Ja, azt valahogy gondoltam, hogy mással voltál elfoglalva - nevetett fel.

- Hülye... - mosolyodtam el.

Nagyjából 15 percet vett igénybe a taxizás, mire Ross -ékhoz értünk. Amíg Meg rendezte a számlát a taxi sofőrrel, én kikászálódtam a kocsiból, és a ház felé indultam. Félúton Meg is beért, így a maradék távolságot már együtt tettük meg az ajtóig.
Csengetés után körülbelül egy perc múlva nyitott csak ajtót valaki.
- Szia csajszi! - köszönt Rocky, mikor megláttam az arcát. A megnevezésből ítélve biztos voltam benne, hogy már ivott valami olyat amiben volt egy kis alkohol.
- Hali! - köszöntem, majd bemutattam neki Meg -et. Rocky beljebb hívott minket, aztán megmutatta, hogy hova tehetjük le a cuccunkat, és elment azzal a magyarázattal, hogy megkeresi nekünk Ross -t. Hogy a 'nekünk' -ön pontosan mit értett, azt nem tudom, a lényeg, hogy megkeresi.
Tény, hogy tök szerencsétlenül álltunk ott, ugyanis Lynch -éken és Ellington -on kívül senkit sem ismertem, Meg pedig még közülük se mindenkit, de hamar beszélgetni kezdtünk, csak úgy ketten.
Rocky elég lassan kereste Ross -t, ugyanis Rydel előbb megtalált minket, amit nem is bántam volna, csakhogy miután bemutattam neki Meg -et, rögtön kiderült, hogy mindketten divat őrültek, és erről el is kezdtek beszélni. Nem igazán tudtam, és nem is szerettem hozzászólni ezekhez, ezért szinte már kétségbeesetten nézelődtem, hogy hol van valaki, akit ismerek.
Szerencsére nemsokára megláttam Ross -t, aki felénk igyekezett valakivel az oldalán, miközben valamin nagyon nevettek. Mikor odaértek hozzánk, még azt se hagytam, hogy köszönjön nekünk, csak magyarázni kezdtem.
- Végre! Komolyan Rocky nem tudott volna előbb megtalálni téged? Ezek ketten - mutattam Rydel -re és Meg -re - nem hogy a mostanit, de még a tavaly nyári divatkollekciót is kibeszélik. Ebbe bele fogok őrülni, ha ezek ketten ezt fogják csinálni mellettem - szörnyülködtem.
- Nyugi, nem kell egész végig velük lenned! - nyugtatott Ross nevetve, majd átkarolta a vállamat, és bemutatott a srácnak aki eddig csak mellette állt, és hallgatott minket. - Steph, ő itt a bátyám, Ryland. Ryland, ő itt Steph - mondta. Ross -nak semmiféle magyarázatot nem kellett fűznie a nevemhez, Ryland rögtön tudta, hogy ki vagyok, ezek szerint pedig Ross beszélt már neki rólam.
- Hali! - nyújtotta a kezét, amit én elfogadtam, és szintén köszöntem. - Érezzétek otthon magatokat! - tette hozzá.
- Köszi! - mosolyogtam.
- Ross, nekem mennem kell, nemsokára találkozunk! Előre is boldog új évet! - köszönt el Ryland, majd a kabátját magára kapva kiment a bejárati ajtón. Furcsán néztem Ross -ra, mert mégis csak testvérek, legalább az új évet együtt tölthetnék.
- Hogy hogy nem maradt itt? - kérdeztem.
- Felnőtt - vonta meg a vállát Ross. - Megvan a saját élete. Tavaly se ünnepelte velünk az új évet, karácsonykor viszont mindig itt van hosszabb ideig - magyarázta.
- Értem... - bólogattam. - Szerinted Rydel -ék mikor hagyják abba a "beszéljük meg milyen ruháink vannak" kurzust?
- Hát, még nem most - rázta meg a fejét. - De tudnék neked mutatni valamit, ami ennél sokkal érdekesebb. Mielőtt megkérdezed, meglepetés!
- Aha, értem. Menjünk! - egyeztem bele.
Ross elindult, én pedig utána mentem. Út közben odaköszönt pár embernek, lepacsizott velük, de ha valaki beszélgetni akart vele, mindig lerázta őket, egy 'Bocsi, most sietek' -kel, vagy valami. Kitartóan araszolt valahová a házban, és legkésőbb akkor állt meg, mikor egy függönyhöz nem értünk. Nem tudtam mi van mögötte, de kezdtem egyre kíváncsibb lenni.
- Csak, hogy választ kapj, hogy miért kellett délelőtt elrohannom - mosolygott. - Csukd be a szemed!
- Mi, minek? - értetlenkedtem.
- Mert ez meglepetés. Na gyerünk! - utasított.
Becsuktam a szememet, majd egy kezet éreztem a csuklóm körül, ami óvatosan magával húzott. Hallottam, hogy kinyitódik egy ajtó, de nem tudtam volna megállapítani, hogy Ross nyitott e ki egyet, vagy nem.
- Oké, kinyithatod a szemedet! - mondta egy kis idő múlva.
Lassan nyitottam fel a szememet, de amint ez megtörtént, eltátottam a számat.
- Te jó ég! Ez nagyon szép! - dicsértem meg. Az egész udvaron hosszú égősorok voltak felakasztva. A fákon nagyon jól mutattak a színes égők, és ezt még az is fokozta, hogy az udvar közepén lévő medence vízében visszatükröződött az egész.
- Köszi - mosolygott.
- Csak egy kérdésem van! - néztem rá. - Miért van ilyenkor víz a medencében?
- A hangulat miatt - nevetett.
- Végül is, igaz! Gyönyörű lett! - áradoztam.
- Tűzijáték is lesz - suttogta a fülembe.
- Ne már, komolyan? - lelkesedtem, mire Ross elnevette magát.

Helló!
Először is, Boldog Mikulást!
Másodszor: felkerült a trailer. Nem lett a legprofibb munka, de ezt mindenhova leírtam, ahova csak tudtam...
Harmadszor pedig, szeretném elmondani, hogy mennyire izgatott vagyok a következő rész miatt. Annyira várom már, remélem ti is, ha csak néhányan, de akkor is! :)
Ha ez a rész tetszett nektek, nagyon szépen kérlek titeket, ajándékozzatok meg engem néhány kommenttel, pipával, vagy feliratkozással! :))
xo;<3