007 - Seventh Episode

New Year's Eve 1/2

2014. december 31. (szerda);(folytatás)

- Megan, nem fogok kiöltözni csak azért mert szilveszter van! - nyavalyogtam.

- Még akkor se, ha tudod, hogy Ross ott lesz? - kérdezte győztes mosollyal, azonban válaszom hallatán az arcára is fagyott az 1000 wattos vigyorgása.

- Ma reggel pizsamában látott. Szerintem nem lesz baja a farmerrel! - vágtam rá.

- Jó, felőlem... - hagyta rám.
Este 9 körül lehetett az idő, mikor Meg még mindig két ruha között válogatott. Körülbelül 10 -re kéne Ross -ékhoz érnünk, szóval felőlem még válogathat egy darabig, de azt én nem fogom végignézni, és ezt ő is nagyon jól tudja.
Otthagytam a szobámban, hadd gondolkozzon még egy kicsit, anélkül, hogy belenyafognék. Lábaim a konyhába vittek, ezért úgy döntöttem, eszek valamit, mielőtt elmegyünk.
* Kb. 20 perccel később *

,, Indulunk. :)

- Steph "

,, Várlak titeket! ;)

- Ross "

- Megan, gyere már! - kiabáltam fel az emeletre.

- Érkezem! - kiabált, miközben hangosan dobogva lefutott a lépcsőn. Mellém érve, már neki is állt a cipője felvételéhez, majd kabátjáért nyúlt, és a kezemet megrántva kisietett a házból.

Bepattantunk a taxiba amit pár perce hívtam, majd lediktáltam a sofőrnek Ross -ék lakcímét, amit nem rég küldött el SMS -ben.

- Hogy lehet az, hogy már voltál náluk, de el kell küldenie a lakcímét?

- Pont nem azzal voltam elfoglalva, hogy milyen utcában, hányadik szám alatt lakik - mondtam cinikusan.

- Ja, azt valahogy gondoltam, hogy mással voltál elfoglalva - nevetett fel.

- Hülye... - mosolyodtam el.

Nagyjából 15 percet vett igénybe a taxizás, mire Ross -ékhoz értünk. Amíg Meg rendezte a számlát a taxi sofőrrel, én kikászálódtam a kocsiból, és a ház felé indultam. Félúton Meg is beért, így a maradék távolságot már együtt tettük meg az ajtóig.
Csengetés után körülbelül egy perc múlva nyitott csak ajtót valaki.
- Szia csajszi! - köszönt Rocky, mikor megláttam az arcát. A megnevezésből ítélve biztos voltam benne, hogy már ivott valami olyat amiben volt egy kis alkohol.
- Hali! - köszöntem, majd bemutattam neki Meg -et. Rocky beljebb hívott minket, aztán megmutatta, hogy hova tehetjük le a cuccunkat, és elment azzal a magyarázattal, hogy megkeresi nekünk Ross -t. Hogy a 'nekünk' -ön pontosan mit értett, azt nem tudom, a lényeg, hogy megkeresi.
Tény, hogy tök szerencsétlenül álltunk ott, ugyanis Lynch -éken és Ellington -on kívül senkit sem ismertem, Meg pedig még közülük se mindenkit, de hamar beszélgetni kezdtünk, csak úgy ketten.
Rocky elég lassan kereste Ross -t, ugyanis Rydel előbb megtalált minket, amit nem is bántam volna, csakhogy miután bemutattam neki Meg -et, rögtön kiderült, hogy mindketten divat őrültek, és erről el is kezdtek beszélni. Nem igazán tudtam, és nem is szerettem hozzászólni ezekhez, ezért szinte már kétségbeesetten nézelődtem, hogy hol van valaki, akit ismerek.
Szerencsére nemsokára megláttam Ross -t, aki felénk igyekezett valakivel az oldalán, miközben valamin nagyon nevettek. Mikor odaértek hozzánk, még azt se hagytam, hogy köszönjön nekünk, csak magyarázni kezdtem.
- Végre! Komolyan Rocky nem tudott volna előbb megtalálni téged? Ezek ketten - mutattam Rydel -re és Meg -re - nem hogy a mostanit, de még a tavaly nyári divatkollekciót is kibeszélik. Ebbe bele fogok őrülni, ha ezek ketten ezt fogják csinálni mellettem - szörnyülködtem.
- Nyugi, nem kell egész végig velük lenned! - nyugtatott Ross nevetve, majd átkarolta a vállamat, és bemutatott a srácnak aki eddig csak mellette állt, és hallgatott minket. - Steph, ő itt a bátyám, Ryland. Ryland, ő itt Steph - mondta. Ross -nak semmiféle magyarázatot nem kellett fűznie a nevemhez, Ryland rögtön tudta, hogy ki vagyok, ezek szerint pedig Ross beszélt már neki rólam.
- Hali! - nyújtotta a kezét, amit én elfogadtam, és szintén köszöntem. - Érezzétek otthon magatokat! - tette hozzá.
- Köszi! - mosolyogtam.
- Ross, nekem mennem kell, nemsokára találkozunk! Előre is boldog új évet! - köszönt el Ryland, majd a kabátját magára kapva kiment a bejárati ajtón. Furcsán néztem Ross -ra, mert mégis csak testvérek, legalább az új évet együtt tölthetnék.
- Hogy hogy nem maradt itt? - kérdeztem.
- Felnőtt - vonta meg a vállát Ross. - Megvan a saját élete. Tavaly se ünnepelte velünk az új évet, karácsonykor viszont mindig itt van hosszabb ideig - magyarázta.
- Értem... - bólogattam. - Szerinted Rydel -ék mikor hagyják abba a "beszéljük meg milyen ruháink vannak" kurzust?
- Hát, még nem most - rázta meg a fejét. - De tudnék neked mutatni valamit, ami ennél sokkal érdekesebb. Mielőtt megkérdezed, meglepetés!
- Aha, értem. Menjünk! - egyeztem bele.
Ross elindult, én pedig utána mentem. Út közben odaköszönt pár embernek, lepacsizott velük, de ha valaki beszélgetni akart vele, mindig lerázta őket, egy 'Bocsi, most sietek' -kel, vagy valami. Kitartóan araszolt valahová a házban, és legkésőbb akkor állt meg, mikor egy függönyhöz nem értünk. Nem tudtam mi van mögötte, de kezdtem egyre kíváncsibb lenni.
- Csak, hogy választ kapj, hogy miért kellett délelőtt elrohannom - mosolygott. - Csukd be a szemed!
- Mi, minek? - értetlenkedtem.
- Mert ez meglepetés. Na gyerünk! - utasított.
Becsuktam a szememet, majd egy kezet éreztem a csuklóm körül, ami óvatosan magával húzott. Hallottam, hogy kinyitódik egy ajtó, de nem tudtam volna megállapítani, hogy Ross nyitott e ki egyet, vagy nem.
- Oké, kinyithatod a szemedet! - mondta egy kis idő múlva.
Lassan nyitottam fel a szememet, de amint ez megtörtént, eltátottam a számat.
- Te jó ég! Ez nagyon szép! - dicsértem meg. Az egész udvaron hosszú égősorok voltak felakasztva. A fákon nagyon jól mutattak a színes égők, és ezt még az is fokozta, hogy az udvar közepén lévő medence vízében visszatükröződött az egész.
- Köszi - mosolygott.
- Csak egy kérdésem van! - néztem rá. - Miért van ilyenkor víz a medencében?
- A hangulat miatt - nevetett.
- Végül is, igaz! Gyönyörű lett! - áradoztam.
- Tűzijáték is lesz - suttogta a fülembe.
- Ne már, komolyan? - lelkesedtem, mire Ross elnevette magát.

Helló!
Először is, Boldog Mikulást!
Másodszor: felkerült a trailer. Nem lett a legprofibb munka, de ezt mindenhova leírtam, ahova csak tudtam...
Harmadszor pedig, szeretném elmondani, hogy mennyire izgatott vagyok a következő rész miatt. Annyira várom már, remélem ti is, ha csak néhányan, de akkor is! :)
Ha ez a rész tetszett nektek, nagyon szépen kérlek titeket, ajándékozzatok meg engem néhány kommenttel, pipával, vagy feliratkozással! :))
xo;<3

006 - Sixth Episode

Morning...

2014. december 31. (szerda)
- Kicsim! Kelj fel! - hallom anya hangját, a szemeimet azonban nem bírom kinyitni. Morogva fordulok át a másik oldalamra, magammal húzva a takarót.
- Még öt percet anyu! - mondom a kelleténél kicsit hangosabban, mikor már sokadszorra próbál felkelteni. Hallom, hogy valaki nevet, én azonban nem törődök vele, és próbálok tovább aludni.
- Hát jó, én megpróbáltam. Ross, próbáld meg felébreszteni! - mondja anya, én pedig a név hallatán felkapom a fejem, de nem úgy sikerül, ahogy akarom, és a nagy lendülettől leesek az ágyról.
- Aú! - kiáltom. - Kell egy puhább szőnyeg! - nyögtem ki, majd  visszatornáztam magam az ágyamra. Még homályos a látásom, annyit viszont látok, hogy anya mellett tényleg egy szőke hajú fiú áll, szóval valószínűleg ő tényleg rossz.
- Szia! - köszönt, és habár nem láttam, hallottam, hogy mosolyog.
- Jobb ébresztést keresve se találhattatok volna ugye? - kérdeztem cinikusan.
- Na jó, Ross innentől a tiéd. Sok sikert! - nevetett anya. Ahogy csukódott az ajtó, eldőltem az ágyamban, és magamra húztam a takarót.
- Ross, ha nem hagysz aludni, nem  tudok majd éjfélig fent maradni! - figyelmeztettem, majd elmosolyodtam, bár ezt ő nem láthatta.
- Ezt vehetem úgy, hogy... -kezdte, de a szavába vágtam.
- Igen, elmegyek! Meg -gel is beszéltem tegnap, ő is eljön - mondtam, még mindig fekve.
- Ezaz! - kiáltott fel Ross. - Miért nem mondtad tegnap?
- Mert Meg tegnap este sokáig itt volt, és meg beszéltünk egy-két dolgot - mondtam, miközben az oldalamról inkább a hátamra fordultam, és Ross -ra néztem. - Bocsi!
- Nincs baj, csak azt hittem, hogy ez nemet jelent - mondta, majd hátradőlt így ő is a párnáim közt heverészett, akárcsak én.
- Ja, értem - nevettem. Ránéztem a mellettem fekvő Ross -ra, aki eközben a plafonomat bámulta.
Egyre nehezebbek lettek a szemhéjaim, éreztem, hogy nem aludtam eleget. Lassan lecsukódtak a szemeim, de még tompán érzékeltem, hogy valaki, valószínűleg Ross, nyakig betakar. Elmosolyodtam, bár már nem igazán voltam ébren.
* A telefonom szerint kb. egy óra múlva *
- Mm... - morogtam.
- Jó reggelt, szépség - szólalt meg valaki a hátam mögül. Megfordultam, mire egy mosolygós Ross -szal találom szembe magamat.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Fél tíz van - mosolygott.
- Oh. Akkor asszem fel kéne kelnem - állapítottam meg.
- Ja, kéne - nevette el magát. Nagy nehezen kikeltem az ágyamból, és nem is törődve azzal a ténnyel, hogy Ross előtt pizsamában flangálok, amiben nem mellesleg úgy nézek ki mint egy morcos medve, bementem a szobám melletti fürdőbe.
Megfésülködtem, majd visszamentem a szobámba, ahol Ross épp az éjjeliszekrényemet nézegette. Pontosabban azt, mi rajta volt.
- Mióta vagytok barátok Meg -gel?
- Ovis korunk óta - vontam meg a vállam. - Le jössz velem?
- Naná! - vágta rá.
Apát, akárcsak tegnap, a nappaliban találtam meg, anya pedig a konyhában készítette az ebédet.
- Szia! - köszöntem neki.
- Sziasztok! Végre, hogy felkeltél kicsim! Nem gondoltál arra, hogy Ross esetleg unatkozik miközben te alszol? - vont kérdőre, mire felvont szemöldökkel hátranéztem az aranyosan mosolyogó Ross -ra.
- Nagyfiú már... szerintem elfoglalta magát - mondtam.
- Jól van, nekem mindegy - vonta meg anya a vállát. - Ross kérsz palacsintát?
- Persze! - mondta Ross, majd leült az egyik székre.
- Oké, most az egyszer eltekintek attól, hogy leültél a helyemre, de ha még egyszer megteszed, esküszöm, kibelezlek! - fenyegettem meg.
- Tudod Ross, ez ilyen berögződés nála. Csak azon a helyen szeret ülni, sehol máshol... - magyarázta anya.
- Ó, értem én - mondta mosolyogva. - Riker is ilyen - fordult hozzám.
- Szuper? - kérdeztem nevetve, mert őszintén nem tudtam, hogy mit kéne erre reagálnom.
...
Körülbelül negyed óránkba telt, mire elpusztítottuk a palacsintánkat, ami mellesleg isteni volt, majd kihagyva a reggeli kólámat, felmentem a szobámba, és felöltöztem.
Öltözékem egyszerű volt, csak egy bordó nadrágból, és egy ujjatlan pólóból állt, amire természetesen még felvettem egy pulcsit, és már kész is voltam.
A fürdőbe érve újra megfésültem a hajamat, majd kedvenc hajpántomért nyúltam. Nem szeretem a tündér-kislány kinézetet, de ezeket a virágos cuccokat imádom a hajamban... Hullámos hajamban mindig is jól álltak ezek, és soha nem kellett féltenem ezeket Jen -től, mert az ő egyenes hajában nem a legjobbak.
- Megjöttem! - jelentettem be, mikor már ismét a konyhában voltam. - Ross merre van? - kérdeztem anyától, ugyanis mikor felmentem Ross még itt ült.
- El kellett mennie, azt üzeni, hogy sajnálja amiért nem köszönt el, de a ma esti buli szervezése miatt el kellett rohannia.
- Ja, értem - mondtam. - Már akartam is kérdezni... - kezdtem bele, de anya megelőzött.
- Természetesen mehetsz, de semmi alkohol vagy hasonlók oké?
- Tudod, hogy utálom az alkoholt - mondtam miközben a hűtőhöz sétáltam, hogy bepótoljam a reggeli kólámat -, és undorodom tőle.
- Én ezt értem kicsim, de ne feledd, hogy Ross is két évvel idősebb nálad, hát még a testvérei.
- Anya, találkoztam már a testvéreivel, nagyon jó fejek, és biztos vagyok benne, hogy ha olyat tennének, amit nem akarok, Ross mellettem állna - vontam meg a vállamat. - Plusz, ott lesz Meg is!
- Igen, igen... - motyogta anya.
- Nyugalom anya - öleltem meg -, ilyen szinten mindig jó kislány maradok! - ígértem meg.

Sziasztok!
Szóval... nem igazán kapok visszajelzéseket, de nem akarom (még) feladni, mert szeretem ezt a story -t, és még csak most jön az egyik legizgalmasabb rész, szóval azt még megvárom! :D
Mielőtt bárki azt hinné, hogy a képhez igazítottam Steph ruhájának leírását, elmondanám az igazat. Részben igaz, viszont én is nagyon szeretem ezeket a hajpántokat! A nadrág és póló pedig evidens Steph szemszögéből, mert amúgy is ilyennek képzeltem el a stílusát, ebben pedig a képek csak amolyan "segítség" képen vannak. :)
xo;<3