Travel
2015. június 17. (szerda);(folytatás)
Mikor beültünk a kocsiba, kezdtem megijedni, hogy Meg mégsem tud eljönni. Alex a délután folyamán már felhívott, hogy ő ezt kihagyja, de minden nap felhív minket. Megértem Alex -et, azt viszont nem tudom összerakni, hogy Megan hol lehet. A szüleink is beszéltek délután, Meg biztos velünk jön, csak azt nem tudom, hogy hol volt akkor.
Végül is kiderült, hogy mikor én már a kocsiban voltam, ő már ott sétált két házzal arrébb. Teljesen akkor nyugodtam meg amikor beült mellénk a kocsiba, ahol így hárman már elég szűkösen ültünk. Elöl ültek anyáék, Ross -ék pedig saját kocsival mentek, de hozzá teszem az egész délutánt nálunk töltötték.
Valószínűleg a kocsiban egy öt percre biztos, hogy bealudtam, ezt pedig két dologgal is igazolni tudom... Az első, hogy Meg keltett, és szerintem ez elég árulkodó jel, a másik pedig, hogy a teljes út a repülőig kiesett.
Ross a reptér előterében is felemlegette, hogy 'Ne merjem elfelejteni a fogadást!', ahogy már a nap előző részeiben is minimum százszor megtette... A válaszom mindig valami olyasmi volt, hogy 'Te meg ne akard annyira, hogy mi győzzünk!', szóval nem lehet azt mondani, hogy unatkoztunk.
...
Hihetetlenül "menőnek" éreztem magam, mikor ráléptem Ross -ék isten tudja milyen, magán vagy valami turnés repülőjére. Egyrészt nem tudtam róla, hogy nem kell majd turista osztályon utazni, hogy olyan legyen az utam, mint a béna filmekben, amikor a repülőn mindig ül valaki mellett egy alvó-nyáladzó ember, sőt kifejezetten hálás voltam azért, mert ez velem így nem történhet meg.
- Na, mit szólsz? - hallottam meg Ross hangját a hátam mögül, miközben beljebb lépkedtem a kis folyosón, ami valahová a gép belsejébe vezetett.
- Remélem egyikőtök se szokott alvás közben nyálat csorgatni - vetettem oda neki nevetve. Látszólag először nem értette, hogy miről beszélek, de pár másodperc múlva szinte láttam, ahogy neki is beugrik egy undorító filmjelenet, aztán megrázta a fejét, és elnevette magát.
- Ettől nem kell félned! - nyugtatott meg.
- Ez... fuha! - hallottuk meg Meg -et, miközben ő is egyre közelebb ért hozzánk. - Ez annyira jó! - lelkesedett.
- Meg nagyon szereti az ilyen dolgokat - vontam meg a vállam, mikor az említett személy nagy szemekkel elhaladt mellettünk, Ross pedig értetlenül, de mosollyal az arcán nézett rám.
- Aha, már mindent értek - nevette el magát.
* Kb. fél óra múlva, felszállás után *
Alig tudtam nyitva tartani a szememet, ami nem csoda, hiszen kilenc óra múlt, és egész nap pakoltam, meg ugráltam össze-vissza. Ahogy elnéztem, nem csak én voltam így ezzel, például a szülők már el is vonultak aludni, de közülünk már Meg és Rydel is elaludt.
Miután már felszállt a gép, mindenki szabadon mászkálhatott, én pedig már csak idő kérdésének gondoltam, hogy Ross mikor ül le mellém, és közli, hogy beszéljük meg a fogadást. Helyette viszont mikor leült mellém meg se szólalt, csak mosolyogva nézte, ahogy lustán pislogok, és a fejemet támasztom.
Mindenki elfoglalta magát valamivel, Rocky például Ellington -nal szórakozott, Riker meg zenét hallgatott az egyik sarokban. Én személy szerint semmit se csináltam azon kívül, hogy ültem. Ross, ahogy már említettem, folyamatosan engem nézett, talán azt találgatta, hogy mikor alszok be.
- Ne nézz már - nyafogtam.
- Miért ne? - kérdezte.
- Mert idegesítő - vágtam rá.
- Várom, hogy te is bealszol e - vonta meg a vállát. - Minden lány elaludt, és látszik rajtad, hogy te is fáradt vagy.
- Én csak várom, hogy mikor kezdesz el a fogadással foglalkozni.
- Tudom, hogy egész nap ezzel szekáltalak, de ha aludni akarsz, nyugodtan! Úgyse tudjuk most mindenkivel megbeszélni, az úgy nem jó! - mondta.
- Akkor nem baj, ha bealszok? - csillant fel a szemem.
- Nem - mosolyodott el. - Gyere ide! - mondta hülye képet vágva, miközben széttárta a karjait.
Közelebb csúsztam hozzá a kanapén, majd neki dőltem a vállának, és átkaroltam a kezemmel. Nem mondott már semmit, egyszerűen csak hagyta, hogy elaludjak, én azonban még pár percig nem hunytam le a szemem.
- Te, hogy fogsz így aludni? - kérdeztem utalva arra, hogy elég kényelmetlen lesz neki egész éjszaka így, hogy én ott vagyok.
- Kibírom - felelte.
- Nem akarom, hogy rossz éjszakád legyen - ellenkeztem, majd elengedtem Ross -t, és arrébb húzódtam, de visszarántott.
- Nyugi már! - mosolyodott el. - Jó lesz így! Lényeg, hogy te jól aludj! - nézett a szemembe. Nyitottam a számat, hogy ellenkezzek, de egyszerűen leintett, és még hozzátette. - Nincs ellenkezés!
Megráztam a fejemet, majd felhúztam a lábaimat, és kissé összegömbölyödve, szorosan Ross mellett, megpróbáltam aludni, de még most is arra jutottam, hogy addig nem alszom el, amíg nem mondok még valamit.
- Köszönöm! - suttogtam végül. Válaszul már nem szavakat kaptam, csak egy puszit a hajamba, aztán végleg lehunytam a szemem, és elaludtam.
Hey!
Na, most lehet szeretni! :3 Ez egy ilyen kis érzelgős, meg ilyesminek szánt rész lett, remélem elértem amit akartam, és mindenkinek tetszett! :*
Különösen várom a véleményeket, mert... mert csak! :D
xo;<3
Végül is kiderült, hogy mikor én már a kocsiban voltam, ő már ott sétált két házzal arrébb. Teljesen akkor nyugodtam meg amikor beült mellénk a kocsiba, ahol így hárman már elég szűkösen ültünk. Elöl ültek anyáék, Ross -ék pedig saját kocsival mentek, de hozzá teszem az egész délutánt nálunk töltötték.
Valószínűleg a kocsiban egy öt percre biztos, hogy bealudtam, ezt pedig két dologgal is igazolni tudom... Az első, hogy Meg keltett, és szerintem ez elég árulkodó jel, a másik pedig, hogy a teljes út a repülőig kiesett.
Ross a reptér előterében is felemlegette, hogy 'Ne merjem elfelejteni a fogadást!', ahogy már a nap előző részeiben is minimum százszor megtette... A válaszom mindig valami olyasmi volt, hogy 'Te meg ne akard annyira, hogy mi győzzünk!', szóval nem lehet azt mondani, hogy unatkoztunk.
...
Hihetetlenül "menőnek" éreztem magam, mikor ráléptem Ross -ék isten tudja milyen, magán vagy valami turnés repülőjére. Egyrészt nem tudtam róla, hogy nem kell majd turista osztályon utazni, hogy olyan legyen az utam, mint a béna filmekben, amikor a repülőn mindig ül valaki mellett egy alvó-nyáladzó ember, sőt kifejezetten hálás voltam azért, mert ez velem így nem történhet meg.
- Na, mit szólsz? - hallottam meg Ross hangját a hátam mögül, miközben beljebb lépkedtem a kis folyosón, ami valahová a gép belsejébe vezetett.
- Remélem egyikőtök se szokott alvás közben nyálat csorgatni - vetettem oda neki nevetve. Látszólag először nem értette, hogy miről beszélek, de pár másodperc múlva szinte láttam, ahogy neki is beugrik egy undorító filmjelenet, aztán megrázta a fejét, és elnevette magát.
- Ettől nem kell félned! - nyugtatott meg.
- Ez... fuha! - hallottuk meg Meg -et, miközben ő is egyre közelebb ért hozzánk. - Ez annyira jó! - lelkesedett.
- Meg nagyon szereti az ilyen dolgokat - vontam meg a vállam, mikor az említett személy nagy szemekkel elhaladt mellettünk, Ross pedig értetlenül, de mosollyal az arcán nézett rám.
- Aha, már mindent értek - nevette el magát.
* Kb. fél óra múlva, felszállás után *
Alig tudtam nyitva tartani a szememet, ami nem csoda, hiszen kilenc óra múlt, és egész nap pakoltam, meg ugráltam össze-vissza. Ahogy elnéztem, nem csak én voltam így ezzel, például a szülők már el is vonultak aludni, de közülünk már Meg és Rydel is elaludt.
Miután már felszállt a gép, mindenki szabadon mászkálhatott, én pedig már csak idő kérdésének gondoltam, hogy Ross mikor ül le mellém, és közli, hogy beszéljük meg a fogadást. Helyette viszont mikor leült mellém meg se szólalt, csak mosolyogva nézte, ahogy lustán pislogok, és a fejemet támasztom.
Mindenki elfoglalta magát valamivel, Rocky például Ellington -nal szórakozott, Riker meg zenét hallgatott az egyik sarokban. Én személy szerint semmit se csináltam azon kívül, hogy ültem. Ross, ahogy már említettem, folyamatosan engem nézett, talán azt találgatta, hogy mikor alszok be.
- Ne nézz már - nyafogtam.
- Miért ne? - kérdezte.
- Mert idegesítő - vágtam rá.
- Várom, hogy te is bealszol e - vonta meg a vállát. - Minden lány elaludt, és látszik rajtad, hogy te is fáradt vagy.
- Én csak várom, hogy mikor kezdesz el a fogadással foglalkozni.
- Tudom, hogy egész nap ezzel szekáltalak, de ha aludni akarsz, nyugodtan! Úgyse tudjuk most mindenkivel megbeszélni, az úgy nem jó! - mondta.
- Akkor nem baj, ha bealszok? - csillant fel a szemem.
- Nem - mosolyodott el. - Gyere ide! - mondta hülye képet vágva, miközben széttárta a karjait.
Közelebb csúsztam hozzá a kanapén, majd neki dőltem a vállának, és átkaroltam a kezemmel. Nem mondott már semmit, egyszerűen csak hagyta, hogy elaludjak, én azonban még pár percig nem hunytam le a szemem.
- Te, hogy fogsz így aludni? - kérdeztem utalva arra, hogy elég kényelmetlen lesz neki egész éjszaka így, hogy én ott vagyok.
- Kibírom - felelte.
- Nem akarom, hogy rossz éjszakád legyen - ellenkeztem, majd elengedtem Ross -t, és arrébb húzódtam, de visszarántott.
- Nyugi már! - mosolyodott el. - Jó lesz így! Lényeg, hogy te jól aludj! - nézett a szemembe. Nyitottam a számat, hogy ellenkezzek, de egyszerűen leintett, és még hozzátette. - Nincs ellenkezés!
Megráztam a fejemet, majd felhúztam a lábaimat, és kissé összegömbölyödve, szorosan Ross mellett, megpróbáltam aludni, de még most is arra jutottam, hogy addig nem alszom el, amíg nem mondok még valamit.
- Köszönöm! - suttogtam végül. Válaszul már nem szavakat kaptam, csak egy puszit a hajamba, aztán végleg lehunytam a szemem, és elaludtam.
Hey!
Na, most lehet szeretni! :3 Ez egy ilyen kis érzelgős, meg ilyesminek szánt rész lett, remélem elértem amit akartam, és mindenkinek tetszett! :*
Különösen várom a véleményeket, mert... mert csak! :D
xo;<3
Tök ari rész lett *-* Imádtam *w*
VálaszTörlésKöszönöm. :3 Ennek örülök. :))
VálaszTörlés