Second Episode - 002

What will happen in the future?

2015. június 15. (hétfő);(folytatás)

- Hogy került ide? - faggatott Meg.
- Nem tudom, nem árulta el - ráztam meg a fejem.
- Kérdezted egyáltalán, vagy mással voltál elfoglalva? - kérdezte nevetve.
- Hülye! - vágtam rá.
- Meg ne szólalj, örülj neki, hogy nem jövök neked azzal, hogy 'Én megmondtam!', pedig megígértem.
- Semmit nem jelent - szögeztem le.
- Hogy lehetsz ennyire hülye? - sóhajtott. - Neked a csókolózás nem is jelent semmit? Hol szedtelek én össze téged? Te jó ég... - szörnyülködött.
- Fogd be! - szóltam rá nevetve, pont amikor az ofő visszaért a lapokkal, amit még ki akart osztani.
Mindenki kapott egyet, aztán elköszöntünk egymástól, és mindenki elindult. Meg -gel nem akartunk elsők lenni, inkább megvártuk, amíg mindenki kimegy, idő közben pedig csatlakozott hozzánk Alex is. Végül mi is elindultunk a folyosóra, ahol még váltottunk pár szót az osztálytársainkkal. Nem sokkal később America is mellénk sétált, miközben én szememmel Ross -t kerestem.
- Mizu? - kérdezte mosolyogva America.
- Vége... - nevettem fel.
- Örülsz mi? - Alex biccentett valakinek a hátunk mögött, majd rám nézett. Nem értettem igazán a jelentőségét annak, hogy rám nézett, így eszembe se jutott volna hátra nézni.
- El se hinnéd, mennyire! - válaszoltuk egyszerre.
A következő pillanatban valaki átkarolta a vállamat, mire kissé ijedten oldalra fordultam. Megkönnyebbülés volt látni, hogy Ross áll mellettem, nem pedig valaki más.
- Hali!  - köszöntek neki a többiek.
- Szia! - mosolyodtam el én is, mire ő is köszönt.
- Mentek is? - kérdezte Meg.
- Nem akarom elrángatni tőletek - rázta meg a fejét Ross.
- Már amúgy is csak arról beszéltünk, hogy mennyire jó, hogy vége a sulinak - rántotta meg a vállát America. Mindenki elmosolyodott, aztán meghallottuk Mr. Matthews hangját a hátunk mögül.
- Hallottam ám! - kiáltott oda nekünk, majd már tovább is ment a folyosón. Elnevettünk magunkat, majd Ross felé fordultam.
- Szerintem mehetünk. - Elléptem Ross -tól, és mindenkit megöleltem, köszönés képen.
- Sziasztok! - köszöntek el végül, mi pedig elindultunk a suli folyosóján.
Sokan köszöngettek nekem is, de Ross -ra is rácsodálkoztak néhányan. Kiérve a friss levegőre már biztosan tudtam, hogy a sulinak tényleg vége, és most megint van két és fél hónapunk arra, hogy kipihenjük az elmúlt évet. Tudtam, hogy nehéz lesz a következő is, végzős ként sokkal több dolgunk lesz majd, és némileg megijesztett, hogy kevesebb mint egy év múlva talán újra ki kell majd bírnom ilyen sokat a srácok, és Rydel nélkül...
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte hirtelen Ross.
- Semmin, csak... jövőre már úgy fogok kisétálni innen, hogy végeztünk. Egyszer minden véget ér, számunkra pedig jövőre egy hihetetlen szakasz zárul le az életünkből. Nemsokára a mi osztályunk fog hosszú fehér ruhákban táncolni a szalagavatón, és mi leszünk azok, akik majd végigmennek a suli udvarán, és akik mindenki szeme láttára fogják utoljára, diákként átlépni a suli kapuit. El fogják engedni a kezünket, és ez az,ami a legjobban megrémiszt mindannyiunkat. - Ross pislogás nélkül meredt rám, én pedig csak akkor jöttem rá, hogy ezt mind ki is mondtam hangosan, amikor ránéztem a döbbent arcára.
Végül elmosolyodott, és közelebb lépett.
- Nem kell félned ettől! Egyrészt messze van még az az idő, másrészt pedig igen... el fogtok innen menni, és magatok mögött hagyjátok majd a gimit, de helyette új életetek lesz, és talán sokkal jobb is - mondta.
- Bármennyire is utálom a sulit, ennél jobb szerintem semmi se lehet - ráztam meg a fejem.
Egyikünket sem zavarta, egy járda kellős közepén állunk, és körülöttünk minden egyes percben emberek mászkálnak. Biztos, hogy eléggé hülyének nézhettek minket, de általában nem törődtem az ilyenekkel...
- Jobb lesz utána! Többet fogunk majd találkozni! - kacsintott, mire én felnevettem, és megöleltem. Nem mondhatni, hogy konkrétan a nyakába ugrottam, de azért egy pár lépést hátráltunk az ölelés miatt...
* Kb. negyed óra séta után *
- Egyébként jókor jut eszembe, hogy nem kerestem meg anyáékat... - fordultam felé.
- Igen most, hogy már itt vagyunk a házatok előtt, tényleg időben vagy - bólogatott. - Egyébként beszéltem velük.
Elnevettem magam kijelentésén, majd megragadtam a kezét, és a bejárati ajtó felé indultam.
Tudtam, hogy már rég itthon vannak, így egyszerűen benyitottam a házba, ahol ledobtam a cipőmet, és már be is mentem a konyhába. Még hallottam, hogy Ross halkan felnevet, de mivel éhes voltam, nem törődtem ezzel, csak mentem előre.
- Szia, kicsim! - köszönt anya, mikor beértem a konyhába.
- Hali! Ugye van ebéd? Vagy bármilyen kaja? - kérdezősködtem.
- Van még tegnapi spenót - vágta rá, mire grimaszoltam egyet, és felvont szemöldökkel ránéztem.
- Ehető kajára gondoltam - szögeztem le, mire felnevetett, és kivett a sütőből két tányérnyi finomságot.
- Üdv, Mrs. Anderson! - köszönt mosolyogva Ross, mikor belépett a szobába.
Anya visszaköszönt neki, miközben én kivettem a kezéből a tányérokat, és leraktam az asztalra. Leültem, és nekiláttam az evésnek, Ross pedig leült elém.
- Jó étvágyat! - mondtam mosolyogva, és elé toltam a másik tányért.
- Kösz! - nevette el magát.
Ross is nekilátott a finom gyros elpusztításának, eközben pedig anya kiment a konyhából, és csak ketten maradtunk. "Jó" szokásomhoz híven néhányszor leesett a villámról a hús, amin Ross jót nevetett, én meg folyton rávágtam, hogy 'Ne nevess, mert az gyerekes!', de erre ő csak még jobban kezdett nevetni.
A jókedvem akkor romlott el, mikor valaki megjelent a konyhában, és leült egyenesen Ross mellé.
- Szia! - mondta nyávogva Jen, mire én félrenyeltem egy falatot. Kedved... khm... húgom meggyógyult, és immár újra engem idegesítve pattog körbe mindenkit.
- Ö... hali! - mondta Ross, majd megpróbált kicsit arrébb húzódni Jen -től, amin akaratlanul is elmosolyodtam.
- Rég láttuk egymást! Örülök, hogy újra találkozunk! - áradozott Jen. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége...

Ahoy olvasók! :D
Szóval, hihetetlenül nagy örömömet okoz, hogy tegnap megkaptam a blog harmadik díját (ITT elolvashatjátok), és hogy ma is kaptam egyet, amit nemsokára szintén elolvashattok majd! :)
Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész, és örülök, hogy már 16 rendszeres olvasónk van! :) Várom a véleményeket, és nemsokára jelentkezek a következő résszel!
xo;<3