036 - Tirthy-sixth Episode

I swear!

2015. január 09. (péntek);(folytatás)

- Most én jövök a kérdezgetésben! - kiáltottam fel, mikor megint arra kért, hogy meséljek valamit magamról.

- Jó, nem bánom - egyezett bele.

Furcsa volt a tény, hogy a faágak sokaságának nagyjából a közepén üldögélünk éppen, és ha csak rosszul mozdulunk meg, akár le is eshetünk. A magasság látványa nem volt túl bizalom gerjesztő, én mégse féltem annyira, mint gondoltam, hogy fogok.

- Miért kezdtél el zenélni? - tettem fel az első kérdésemet.

- Nem tudom, még kicsi voltam. Talán az hajthatott, hogy menőnek láttam Riker -t, a kis műanyag gitárral a kezében - rántotta meg a vállát.

- Ez most komoly?

- Miért, milyen sztorira vágytál? Azt hitted, hogy majd előadok neked valami hülyeséget?

- Minimum egy kicsit izgalmasabb történetet akartam hallani, de legalább őszinte voltál velem - néztem a szemébe.

- Sosem hazudnék neked - mondta. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, de a világért nem fordítottam volna el a fejemet tekintetétől. Barna szemei valósággal csillogtak, ami még nagyobb mosolyra késztetett. 

- Soha? - kérdeztem vissza.

- Megígérem! - bólogatott.

* Kb. egy óra múlva *

- Szerintem ideje lenne menni - mondta szomorúan, miután megnézte az időt a telefonján.

- Hány óra van? - kérdeztem.

- Fél hat. Mire kiérünk a kocsihoz, már sötét lesz - magyarázta.

- Jó, menjünk! - sóhajtottam.

Ross ragaszkodott hozzá, hogy ő másszon le előbb a fáról, én pedig nyugodt szívvel engedtem előre, mert őszintén... elfelejtettem, hogy hogyan másztunk fel, és igen csak bajban lettem volna a lemászásnál.

Végül simán leértem, legalábbis az alsó ágaknál azt hittem, hogy simán fog menni, de tévedtem. Ugyanis az utolsó előtti ágacskán megcsúszott a lábam, én pedig olyan gyorsan vesztettem el az egyensúlyomat, hogy azt még nézni is szörnyű lehetett.

Mikor már azt hittem, hogy meg kell barátkoznom a földdel, mert leesek, két kezet éreztem a derekamnál, amik megakadályozták, hogy összetörjem magam.

- Azt hiszem, ezt még gyakorolni kell - suttogta a fülembe. Letett a földre, ami bevallom nem volt rossz érzés, mert végre érezhettem a szilárd talajt.

Szembe fordultam vele, ő azonban még így se engedte el a derekamat.

- Szerintem is - suttogtam vissza, a füléhez hajolva.

- Nálunk nem volt ilyen problémád. Simán felmásztál a fára - nevette el magát, miközben elindult. Szorosan mellette sétáltam én is, mivel kezét a világ összes kincséért sem vette volna le "rólam".

- Ha jól emlékszem, akkor minimum két méter magasan lehettünk - vágtam rá. 

- Jó megfigyelés! - bólintott elismerően. Bár Ross próbált komoly maradni, azonban pár másodperc múlva kitört belőle a nevetés, ezen pedig nekem is el kellett mosolyognom.

...

Az út jó hangulatban telt, egy idő után bekapcsoltuk a rádiót is, amiben egymás után mentek le a jobbnál-jobb, vagy épp a legborzasztóbb számok.

A házunk előtt leparkolva, meglepődve vettem észre, hogy az ÉN szobámban is ég a villany, ami furcsa volt, de abban a pillanatban inkább a szöszi srácra figyeltem inkább.

- Örülök, hogy végül eljöttél - mondta óvatos mosolyra húzva száját.

- Én is! Köszi, hogy elvittél! - feleltem őszintén.

- Igazán nincs mit! 

- Én... akkor most megyek is - jelentettem ki, majd erősebben megfogva sulis hátizsákom pántját, már nyúltam is az ajtó nyitó gombjához, azonban Ross elkapta a csuklómat.

- Ígérj meg nekem valamit! 

- Igen? - kérdeztem kíváncsian.

- Normálisan alszol majd, és nem idegeskedsz amiatt, hogy elmegyünk! Kérlek, ne akard, hogy bűntudatom legyen - kérte aggodalmas fejjel.

- Megígérem - mosolyodtam el újra.

- Köszönöm! - suttogta, miközben közelebb húzott magához, és egy puszit nyomott a homlokomra.

Hali!

Szóval, sok-sok mindent kell elmondanom, többek között azt is, hogy sajnálom, ha sok benne a helyesírási hiba, de telefonról kellett, hogy írjam.

Valamint, a címkék beírását, és a kiemeléselet amik kellettek a részhez, nemsokára kijavítom, de sajna ezeket nem lehet telefonról.

Az okát, hogy miért kell telóról megírnom, majd leírom a Facebook -os csoportba, hogy ne itt untassam vele a népet. :D

Mindezektől függetlenül, várom a visszajelzéseket! ;)

xo;<3