Fourteenth Episode - 014

Confidence

2015. június 19. (péntek)

Milyen szép lett volna, ha a napsugarak melegére kelek fel reggel... de sajnos ezt az idillt muszáj volt megtörnie valakinek, mert miért is ne?!

- Kelés van! - ordította Megan a folyosóról.

- He? - nyögte Ross. - Pár perc! - szólt vissza, majd fejét ennél is jobban a párnába fúrta. Voltam olyan szerencsés, hogy ezt a szép folyamatot premierben végignézhettem.

- Fel kéne kelni - kuncogtam. Éjszaka egy kicsit arrébb kerültem tőle, valószínűleg, mert mocorgós vagyok...

- Aha... hagyj aludni, Steph - nevetett. - Amúgy is felébredtem miattad este is, meg éjszaka is. 

- Miért? - értetlenkedtem.

- Mert bokán rúgtál álmodban. Mocorogtál, egész végig - Lottóznom kéne...
- Bocsi - kuncogtam.
- Nincs bocsánat! - mondta szigorú fejjel,de elnevette magát, ebből tudhattam, hogy csak vicc volt. Közelebb húzott magához,és velem együtt átfordult a másik oldalára.
- Ez nekem így nem túl kényelmes - nevettem.
- Nekem se volt az - húzta pimasz mosolyra a száját. - Nem akarok felkelni! - nyafogott.
- Muszáj lesz, mert én enni akarok - közöltem.
- Most ezért lelökhetnélek innen...

* Kb. 3 órával később, Buenos Aires utcáin *
Ez a város csodálatos... annyi szép épület, és parkos rész van, amennyit elképzelni se mertem.

Sose szerettem várost nézni, de Ross -ékkal akkora élmény volt, hogy az hihetetlen.

Igazából minden volt, ami csak lehetett. Indulás után egy órával már túl voltam Riker kérdezgetésén, meg egy kínos beszélgetésen anyámékkal, akik az éjszaka miatt kicsit ferdén néztek rám, reggeli óta.

Azután már senki sem zavartatta magát. Ugyanúgy ment tovább minden, mint azelőtt, azon kívül, hogy Ross egy idő után mellém csapodott, és kézen fogva mentünk tovább.

Tény, hogy mikor bementünk egy étterembe, a választással volt egy kis gondunk, de végül Stormie előszedte valahonnan a spanyol tudását, és kért angol étlapokat. 

- Steph, biztos csak egy saláta? - kérdezgette Ross.

- Nem fogyókúra a tervem, egyszerűen csak szeretem - nevettem.
- Hát jó - egyezett bele. Tény, hogy végül nem egyedül ettem meg azt a tál salátát, mert mikor meglátta benne a paradicsomot, rögtön megkérdezte, hogy szeretem e. Csalódott is volt, amiért azt mondtam, hogy igen, amiből lett is nevetés, nem is kevés, de megszántam szegény gyereket, és kapott a paradicsomból.
...
Hasonló szépségek voltak még a kiránduláson. Az események elrohantak egymás mellett, alig lehetett követni, hogy még mindig ugyanarról van e szó. Nem lehet velük unatkozni.
Este hat óra körül elindultunk vissza, a szállásunkhoz. Gyalog jöttünk, gyalog is indultunk haza, űgy volt még időnk kiélvezni, hogy a két család tényleg így együtt van. Riker nyafogott is emiatt, de a végén elnevette magát, így mindenki tudta, hogy vicc volt az egész. Mi is rájöttünk, hogy szülőkkel tölteni az időt nem is olyan rossz, főleg ha jó fejek.
- Steph - súgta Ross.
- Hmm? - kérdeztem vissza.
- Nem vettél észre valamit Riker -en?
- Szerintem Meg viselkedett ma furcsán - vontam meg a vállam. Aztán egy másodpercre mindketten belegondoltunk, és egymásra kaptuk a fejünket. - Melyiket kéred?
- Most csajozok - kacsintott.
- Mmm, akkor enyém a pasi - válaszoltam sejtelmesen, és megálltam, hátul sétáló Rik -hez kerüljek.
- Stephany - mondta jókedvűen.
- Utálom, ha így használod a nevemet - néztem rá mérgesen.
- Tudom, ezért csinálom - mondta kihívóan.
- Felhőkarcolókkal nem veszekszek! - közöltem, majd óvodás koromat felidézve kiöltöttem rá nyelvemet, és karba font kéz kíséretében elővettem legcsúnyább nézésemet.
- Kérsz cukrot engesztelésképp? - gügyögött. - Esküszöm Steph, már csak a két copf hiányzik a fejedről . forgatta meg a szemeit.
- Direkt csináltam - néztem rá komoly fejjel.
- Neked a hülyeség zsigerből jön, ne is tagadd, ismerlek már.
- Na, megszólalt a nagy gyerek - vágtam vissza.
Kaptam egy gyilkos pillantást, aztán megrázta a fejét, és vállamra tette a kezét, majd megállított. Megvárta, amíg kicsit lemaradunk, és a szemembe nézett.
- Bízhatok benned? - kérdezte. Szemében olyan komolyság csillant, amilyet szerintem még a Lynch-család történelmében nem láttak.
- Természetesen - bólintottam.
- Akkor ma este átmegyek a szobádba, muszáj tanácsot kérnem - jelentette ki.
- Rendben - bólintottam. - De mivel kapcsolatos?
- Este - zárta le, majd se szó, se beszéd, visszasietett a többiekhez.

* Eközben Ross és Meg beszélgetése *
- Ross! - csillant fel Megan szeme.
- Szia - köszönt Ross is nevetve.
- Mizujs? Neked nem Steph -fel kéne lenned?
- De... de most idejöttem, mert ő is elkezdett mással beszélgetni. Nem akarom megfojtani.
- Jaa, értem.
- Figyelj, nem akarom sokáig húzni az időt, este szeretnék beszelni veled. Megoldható?
- Már akartam kérdezni... tanács kéne egy fontos dologban, de csak ha nem mondod el senkinek!
- Nem fogom! Ígérem.

Szépséges szerdai estét!
Szerény személyem (khm...) visszatért sokadszorra...
Meghoztam az új részt, valamint a második évadunk trailer -ét. Remélem tetszeni fog.
Köszönöm szépen a kommenteket, és a 18 feliratkozót. Nagyon jól esik, hogy vannak akik egy nap alatt képesek elolvasni mind az 53 eddigi részt. Köszönöm szépen! <3
xo;<3

Thirteenth Episode - 013

The night

2015. június 18. (csütörtök);(folytatás)

Bár nyár volt, meg kell hagyni, estére eléggé lehűlt a levegő. Nem kellett megfagyni odakint, de nem is volt melege az embernek.

Sokáig beszélgettünk Riker -rel, miközben a korlátot támasztottuk. (Mintha annyira ki akart volna esni a helyéről, de ez már lényegtelen...) Csomó mindenről beszélgettünk, mesélt néhány dolgot a turnéról, de végül is nem bírta ki azt sem, hogy rákérdezzen a Ross- os dologra.

Valójában... ideje volt elmondanom valakinek, Riker pedig a legidősebb ként biztos, hogy jól fogadja majd.
- Hát... az úgy történt - kezdtem, de rájött, hogy húzni akarom az időt, ezért közbevágott.
- A lényeget! Nem vagyok kíváncsi a körítésre, meg a szerelem első látásra sztorira!
- Nem is! Olyan nem létezik - kezdtem el vitatkozni.
- Tényleg? Meglepődnél, hogy mit gondol a barátod - kezdett el nevetni.
- Lemaradtam valamiről, ugye? - kérdeztem összehúzott szemekkel.
- Körülbelül fél évvel vagy lemaradva, de nem gáz - rázta meg a fejét még mindig nevetve.
- Ki vele! Mit tudsz? - néztem rá fenyegetően.
- Titoktartást fogadtam - nyújtotta ki a nyelvét.
- Engem meg nem érdekel! - vágtam rá. - Gyerünk, beszélj!
- Csak annyit mondok, hogy pontosan tudom, melyik nap és mikor találkoztatok, annyiszor elmondta, hogy ha akarnám se felejteném el, de mondok jobbat! Fejből tudom, az első pár SMS -eteket, mert aznap folyamatosan azt mutogatta, és hangosan olvastatta velünk.
- Szóval ezért voltál te, akivel a gépen is beszélt... - gondolkodtam hangosan.
- De te akkor aludtál, nem? - értetlenkedett.
- Eredetileg úgy volt, azután felkeltem, csak elfelejtettem szólni - vontam meg a vállam.
- Elfelejtetted, mi?
- Csakis...
Mosolyogva elfordult, és a tengert kezdte nézni. Elgondolkoztam azon, amiket hallottam, és több dologra is rájöttem. Többek között arra, hogy ha  Ross tényleg hisz ebben a "szerelem első látásra" dologban, akkor hülyébb, mint gondoltam, de ugyanakkor megdöbbentett, hogy ennyire boldog volt ettől.

- Menj át hozzá! - szólalt meg hirtelen Riker.

- Most? Már biztos, hogy alszik - ráztam meg a fejem.

- Na és aztán? Majd reggel melletted ébred - magyarázta.

- Rendben... - mosolyodtam el. Megfordultam, majd a szobában lekapcsoltama kislámpát. Összefont karokkal álltam meg újra az erkélyajtóban. - Te itt akarsz maradni?

- Nem, csak még nincs kedvem megmozdulni - rántotta meg a vállát, de nem fordult felém.

- Én megyek - mondtam bizonytalanul. Erre a hanglejtésre már megfordult, és a szemembe nézett.

- Ross nem fog megenni, hidd el!

- Jól van na... -mosolyodtam el.

Halkan léptem ki a folyosóra, és indultam el Ross szobája felé. Örültem, hogy legalább a padló nem nyikorog, legalább senkit se ébresztettem fel, emellett pedig nem volt horrorfilm hatása az egésznek... 

Amilyen óvatosan csak lehetett, benyitottam a szobájába. Bent már nem volt akkora szerencsém... Amint átléptem a küszöböt, a padló nyikorogva jelezte, hogy belépett valaki. Megdermedtem, mivel mocorgást hallottam.

- Nem tudom ki vagy, de jó lenne, ha nem pont ott állnál meg - morogta hirtelen, mire én ijedten hátra tántorodtam, és az ajtónak dőltem, aminek szintén nagy hangja volt. Erre már felkapta a fejét, a halvány fényben pedig meglátva az arcomat, összezavarodva folytatta. - Hát te? Rosszat álmodtál? - mosolyodott el.

- Tudod mit? Inkább maradjunk ennél a verziónál, és ne az eredetinél! - ráztam meg a fejem kínomban.

- Gondolom nem álldogálni jöttél - mondta álmos hangon. - Gyere!

Elhúzta a takarót az ágya másik feléről, mire én lassan odasétáltam, és újra elbizonytalanodva, megálltam az ágy mellett.

- Nem fogom leharapni a fejed... - dörmögte.

- Le se tagadhatnátok egymást - suttogtam Riker -re utalva. Leültem az ágyra, majd el is terültem rajta. 

Rám terítette a takarót, majd átölelte a derekamat, és közelebb húzott magához. Elmosolyodtam gesztusán, amit észre is vett. Lustán kinyitotta a szemét, és engem kezdett nézni. Szabad kezével az arcomat kezdte cirógatni, mire engem kirázott a hideg.

- Ki beszélt rá? - suttogta.

- Riker... 

- Gondolhattam volna - kuncogott.

Lassan elnyomott az álom, de sokkal másabb volt valaki mellett elaludni... Jobb volt.

Hellósziapisztácia!
Hát gyerekek... ide már nem elég a sajnálom. :/ De akkor is sajnálom, mert soha nem csináltam veletek ilyet, hogy több mint egy hónapos kihagyás volt. Mondhatom, hogy az év végi hajtás, ami részben igaz, de volt ebben más is... néhányan tudják is az okát, én pedig bár elfelejteném, de nem tudom.
Most viszont a nyári szünetre, nem ígérek semmit, de igyekszem.
Remélem azért tetszett a rész, és hogy ezektől függetlenül várjátok a következőt. :) <3
Várom a véleményeket! :* ;)
xo;<3