035 - Tirthy-fifth Episode

"Trip"

2015. január 09. (péntek);(folytatás)

Sokáig autókáztunk, de egyáltalán nem voltunk szótlanok. Tény, hogy én beszéltem a legtöbbet, ő pedig kérdezgetett, de egyikünket sem zavarta. Miközben az én sztorijaimat hallgatta, természetesen az útra is koncentrált, nehogy felcsavarodjunk egy fára, ezért bolt, hogy később válaszolt, mint kellett volna, de mivel én is élni akartam még egy jó darabig, nem haragudtam rá emiatt.
- Kérdezhetek még valamit? Talán kicsit személyes lesz... - mondta.
- Mondd csak!
- Miről beszéltetek a barátoddal, mikor odaértem? - kérdezte félénken.
- Alex -szel? - Bólintott. - Régóta ismerem Alex -et, és mindig segített nekem, ha bajban voltam meg ilyesmi. És erre most nem engedem, hogy reagálj - nevettem el magam-, de még sose volt komoly kapcsolatom, ezért még most is (és valószínűleg már mindig) így véd engem. Elmondja, hogy vigyázzak magamra, meg ilyesmi.
- Szóval, félt tőlem? - nézett rám egy pillanatra.
- Nem, igazából ő mindentől félt, ami szerinte rossz lehet nekem - mosolyodtam el.
- Kitalálom! Olyan, mintha a bátyád lenne.
- Nem! - ráztam meg a fejem. - Utálom, ha így mondják. Egyszerűen Alex csak egy nagyon jó barát - magyaráztam.
- Értem - felelte.
Még pár perc kocsikázás után megálltunk egy teljesen üres helyen. De komolyan, az út szélén semmi nem volt, csak fű. Még fák se, meg semmi. Sőt, ha jól emlékszem már egy ideje nem is mentek el mellettünk autók.
- Most jön a rész, amikor előrántod a pisztolyt, és megölsz egy olyan helyen, ahol senki se lát? - kérdeztem nevetve.
- Nem szereted te véletlenül a krimiket? - kérdezte, miközben kiszállt az autóból.
- Csak egészen véletlenül! - válaszoltam, mikor már én is a kocsin kívül voltam.
- Egyébként azért jöttünk ide, mert van itt egy tök jó hely, amit meg akarok neked mutatni - vonta meg a vállát.
- Tehát, semmi  gyilkos hajlam - nyugtáztam mosolyogva.
- Nem, nincs! - nyugtatott meg.
Ross a tisztásra sétált, én pedig követtem. Igazából, az egész olyan volt, mint egy aranyos rajzfilm helyszíne. Óriási füves terület, aminek olyan messze van a "széle", hogy a kocsitól nem is lehetett látni. A távolság nem tűnt fel, miközben sétáltunk, de mikor már ott álltunk az erdő szélén, már ijesztően nagynak tűnt a távolság.
- Kivel szoktál idejönni? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Senkivel. Egyedül szoktam erre felé járni. Bár egyszer már Riker is volt itt, de rajta kívül te vagy az első.
- És te be mersz menni oda egyedül? - mutattam az erdő felé.
- Persze - felelte. - Nincs bent semmi ijesztő! Nyugi, nem lesz baj! - ígérte meg.
- Jó, nem bánom, menjünk - sóhajtottam.
Sokáig szótlanul sétáltunk, egyrészt azért, mert arra koncentráltunk, nehogy elessünk valami kiálló faágban, vagy ilyesmiben, másrészt pedig nem mertem megnyikkanni. Tény, hogy Ross itt sétál mellettem, szóval még sose volt baja abból, hogy itt volt, én mégis nagyon féltem.
- Megjöttünk - jelentette ki hirtelen. Felkaptam a fejem, és azonnal rájöttem, hogy nem volt hiába ennyit sétálni.
- Ez a hely gyönyörű! - ámuldoztam. Tényleg elképesztően nézett ki. A fák nem voltak sűrűn, az egymásba nyúló ágak mégis azt tükrözték, mintha közvetlenül egymás mellett lenne az összes.
- Remélem, tudsz fára mászni! - mondta, majd elindult az egyik fa törzse felé, és felkapaszkodott az első ágra.

Helló, szia, túrós tészta! >.<
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm, a 12. feliratkozót, és azt, hogy nemsokára elérjük a 10.000 megtekintést. Imádlak titeket! <33
Remélem, hogy tetszett ez a rész, igyekeztem úgy megírni, hogy kicsit kedvezzek nektek, mivel a Happy End -ünk még kicsit messzebb van, de már nem kell sokat várni!
Felkerült néhány információ a 2. évaddal kapcsolatban. ITT elolvashatod!
Várom a véleményeteket! ;))
xo;<3

034 - Tirthy-fourth Episode

Tour...

2015. január 09. (péntek)

Éjjel egy óra van. Mit gondoltok, hány idióta van még rajtam kívül, aki suli időben ilyenkor még nem alszik? Már most érzem, hogy milyen fáradt leszek holnap, az órákon. Esküszöm, fogadni fogok Alex -szel, hogy melyik órán sikerül majd elaludnom....

Egyszerűen, nem tudok elaludni. Miután Ross elárulta, hogy három hét múlva turnéra mennek, és hogy nem lesz egy kis pár napos kiruccanás, hanem egyenesen négy hónapos lesz, teljesen magamba zuhantam.
Bár, próbált felvidítani sőt, még azt is felajánlotta, hogy holnap suli után találkozhatnánk, amire egyszerűen csak annyit tudtam válaszolni, hogy 'Majd meglátjuk!'
Egész éjszaka csak forgolódtam, az alvás pedig csak a gondolataimban valósult meg.
...
Nagyjából hajnali négy körül arra jutottam, hogy már így se, úgy se fogok tudni elaludni, ezért inkább felkeltem. Természetesen rajtam kívül az ég világon senki sem volt fent, ezért halkan próbáltam leosonni a konyhába. Telefonomat még a szobámban magamhoz vettem, a konyhába érve pedig leraktam a pultra.
A szekrényünkhöz sétáltam, és kivettem belőle a kedvenc bögrémet. Nagy adag vizet öntöttem a vízforralóba, és megvártam míg felmelegszik. Előszedtem egy teafiltert, majd hagytam, hogy kiázzon a forró vízben.
Csak pár percet vártam vele, majd megízesítettem, és leültem a telefonom társaságában az asztalhoz. Lassan szürcsölni kezdtem a forró barackos teámat, mikor jött egy SMS -em.

,, Jól gondolom, hogy te se tudsz aludni?

- Ross "

Mosolyogva olvastam el az üzenetet, majd rögtön keresni kezdtem a fejemben, a megfelelő választ.

* Délután, suli után*

- Szóval, akkor most Ross -szal leszel? - érdeklődtek Alex -ék.

- Igen. Először nem tudtam, hogy elmenjek e ma, de végül is egész éjszaka azért virrasztottam, mert a turnéjukra gondoltam. Arra jutottam, hogy ki kell használnunk a maradék időt addig.
- Jól teszitek! - mosolyodott el Meg. - Hétvégén ettől függetlenül megnézünk mi is egy filmet? - nézett végig rajtunk.
- Én benne vagyok - szólalt meg Alex.
- Nekem is tetszik az ötlet - bólogattam.
Hallottam, hogy megállt valahol az út szélén egy autó, de mielőtt megfordulhattam volna, hogy megnézzem, Ross jött e meg, Alex már megelőzött.
- Megjött a szőke herceged! - közölte.
- Rendben - Akaratlanul is elmosolyodtam, amit a többiek egy mindent tudó pillantással díjaztak. - Alex, gyere egy kicsit, légyszi! - kértem. Elköszöntem a többiektől, és kicsit arrébb álltam. - Mi bajod van? - kérdeztem kíváncsian.
- Vigyázz vele, jó?
- Alex, tudod jól, hogy nem fog elrabolni. Ezen kívül meg nem tudok mást elképzelni, amivel bánthatna - magyaráztam.
- Azért azt ne felejtsd el, hogy két napig szinte a depressziós kategóriába kellett hogy soroljunk miatta! Nem akarom, hogy még egyszer átmenj azon, amin akkor.
- Aranyos vagy, de nem hiszem, hogy meg fog történni.
- Három hét múlva turnéra mennek. Gondolom nem csak pár napos nyaralás lesz - nézett a szemembe.
- Hát nem is, mert tél van - vágtam rá. - Ne aggódj miattam - mosolyodtam el. - Majd beszélünk!
- Rendben - sóhajtott. - Szia!
- Szia!
Lesétáltam a lépcsőn, és elsétáltam Ross kocsijáig, majd megkerülve azt, beszálltam a kocsiba.
- Hali!
- Aludtál délelőtt? - érdeklődtem.
- Nem, de ez miért fontos? - érdeklődött felém fordulva.
- Mert, nem biztos, hogy el akarok úgy indulni, hogy egy fáradt srác a sofőr - nevettem fel. - Egyébként is, hova akarsz menni?
- A helyszín titok, de nem kell aggódnod. Vigyázok rád - mondta, egy féloldalas mosoly kíséretében. Ebben a pillanatban, pedig eljött az a jelenet, amit egyszer mindenkinek át kell élni. Ahogy ezt kimondta, lehajtottam a fejem, mert ha tetszik, ha nem, elpirultam. Csak akkor emeltem fel a fejem, mikor meglegyezgette az arcom előtt a kezét. Szemébe néztem, és elkövettem azt a nagy hibát, ami minden nyálas tinifilmben benne van. Elvesztem a szemében...

Halihóóó!
Szóval, a helyzet az, hogy ma annyira írós kedvemben vagyok, hogy megírtam nektek ezt a részt. Plusz, egy barátnőm (nem akarok ujjal mutogatni, na jó,Viki volt+Anna) cseszegettek engem, hogy mikor lesz már új rész. :DD 
Na, akkor várom a véleményeket komiba, és nyugi van, már nincs messze a Happy End. (Most ez spoiler volt, mert ennyit se akartam elárulni, de mindegy, örüljetek! ;)
xo;<3