Thirteenth Episode - 013

The night

2015. június 18. (csütörtök);(folytatás)

Bár nyár volt, meg kell hagyni, estére eléggé lehűlt a levegő. Nem kellett megfagyni odakint, de nem is volt melege az embernek.

Sokáig beszélgettünk Riker -rel, miközben a korlátot támasztottuk. (Mintha annyira ki akart volna esni a helyéről, de ez már lényegtelen...) Csomó mindenről beszélgettünk, mesélt néhány dolgot a turnéról, de végül is nem bírta ki azt sem, hogy rákérdezzen a Ross- os dologra.

Valójában... ideje volt elmondanom valakinek, Riker pedig a legidősebb ként biztos, hogy jól fogadja majd.
- Hát... az úgy történt - kezdtem, de rájött, hogy húzni akarom az időt, ezért közbevágott.
- A lényeget! Nem vagyok kíváncsi a körítésre, meg a szerelem első látásra sztorira!
- Nem is! Olyan nem létezik - kezdtem el vitatkozni.
- Tényleg? Meglepődnél, hogy mit gondol a barátod - kezdett el nevetni.
- Lemaradtam valamiről, ugye? - kérdeztem összehúzott szemekkel.
- Körülbelül fél évvel vagy lemaradva, de nem gáz - rázta meg a fejét még mindig nevetve.
- Ki vele! Mit tudsz? - néztem rá fenyegetően.
- Titoktartást fogadtam - nyújtotta ki a nyelvét.
- Engem meg nem érdekel! - vágtam rá. - Gyerünk, beszélj!
- Csak annyit mondok, hogy pontosan tudom, melyik nap és mikor találkoztatok, annyiszor elmondta, hogy ha akarnám se felejteném el, de mondok jobbat! Fejből tudom, az első pár SMS -eteket, mert aznap folyamatosan azt mutogatta, és hangosan olvastatta velünk.
- Szóval ezért voltál te, akivel a gépen is beszélt... - gondolkodtam hangosan.
- De te akkor aludtál, nem? - értetlenkedett.
- Eredetileg úgy volt, azután felkeltem, csak elfelejtettem szólni - vontam meg a vállam.
- Elfelejtetted, mi?
- Csakis...
Mosolyogva elfordult, és a tengert kezdte nézni. Elgondolkoztam azon, amiket hallottam, és több dologra is rájöttem. Többek között arra, hogy ha  Ross tényleg hisz ebben a "szerelem első látásra" dologban, akkor hülyébb, mint gondoltam, de ugyanakkor megdöbbentett, hogy ennyire boldog volt ettől.

- Menj át hozzá! - szólalt meg hirtelen Riker.

- Most? Már biztos, hogy alszik - ráztam meg a fejem.

- Na és aztán? Majd reggel melletted ébred - magyarázta.

- Rendben... - mosolyodtam el. Megfordultam, majd a szobában lekapcsoltama kislámpát. Összefont karokkal álltam meg újra az erkélyajtóban. - Te itt akarsz maradni?

- Nem, csak még nincs kedvem megmozdulni - rántotta meg a vállát, de nem fordult felém.

- Én megyek - mondtam bizonytalanul. Erre a hanglejtésre már megfordult, és a szemembe nézett.

- Ross nem fog megenni, hidd el!

- Jól van na... -mosolyodtam el.

Halkan léptem ki a folyosóra, és indultam el Ross szobája felé. Örültem, hogy legalább a padló nem nyikorog, legalább senkit se ébresztettem fel, emellett pedig nem volt horrorfilm hatása az egésznek... 

Amilyen óvatosan csak lehetett, benyitottam a szobájába. Bent már nem volt akkora szerencsém... Amint átléptem a küszöböt, a padló nyikorogva jelezte, hogy belépett valaki. Megdermedtem, mivel mocorgást hallottam.

- Nem tudom ki vagy, de jó lenne, ha nem pont ott állnál meg - morogta hirtelen, mire én ijedten hátra tántorodtam, és az ajtónak dőltem, aminek szintén nagy hangja volt. Erre már felkapta a fejét, a halvány fényben pedig meglátva az arcomat, összezavarodva folytatta. - Hát te? Rosszat álmodtál? - mosolyodott el.

- Tudod mit? Inkább maradjunk ennél a verziónál, és ne az eredetinél! - ráztam meg a fejem kínomban.

- Gondolom nem álldogálni jöttél - mondta álmos hangon. - Gyere!

Elhúzta a takarót az ágya másik feléről, mire én lassan odasétáltam, és újra elbizonytalanodva, megálltam az ágy mellett.

- Nem fogom leharapni a fejed... - dörmögte.

- Le se tagadhatnátok egymást - suttogtam Riker -re utalva. Leültem az ágyra, majd el is terültem rajta. 

Rám terítette a takarót, majd átölelte a derekamat, és közelebb húzott magához. Elmosolyodtam gesztusán, amit észre is vett. Lustán kinyitotta a szemét, és engem kezdett nézni. Szabad kezével az arcomat kezdte cirógatni, mire engem kirázott a hideg.

- Ki beszélt rá? - suttogta.

- Riker... 

- Gondolhattam volna - kuncogott.

Lassan elnyomott az álom, de sokkal másabb volt valaki mellett elaludni... Jobb volt.

Hellósziapisztácia!
Hát gyerekek... ide már nem elég a sajnálom. :/ De akkor is sajnálom, mert soha nem csináltam veletek ilyet, hogy több mint egy hónapos kihagyás volt. Mondhatom, hogy az év végi hajtás, ami részben igaz, de volt ebben más is... néhányan tudják is az okát, én pedig bár elfelejteném, de nem tudom.
Most viszont a nyári szünetre, nem ígérek semmit, de igyekszem.
Remélem azért tetszett a rész, és hogy ezektől függetlenül várjátok a következőt. :) <3
Várom a véleményeket! :* ;)
xo;<3

Twelfth Episode - 012

The MOVIE

2015. június 18. (csütörtök);(folytatás)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mérgesek voltak ránk, amiért csurom visszamentünk a házba. A szülők reakciója inkább a nevetés volt, szóval megúsztuk a leszúrást, meg a hasonlókat. Mondjuk azért megkaptuk a 'Ne vizezzetek össze mindent!' figyelmeztetést, de akkorra már végigmászkáltunk a folyosón, szóval ez annyira nem jött be.
Miután gyorsan átöltöztem, megkíséreltem kipakolni a cuccaimat, de mikor a harmadik póló csúszott szét mielőtt a szekrénybe rakhattam volna, inkább azt mondtam, hogy hagyjuk a francba, majd kiveszem ha kell. Lassan rám tört a semmittevés, és az unalom, ezért úgy döntöttem, hogy ma már úgysincs kedvem lemenni a partra, olvasok egy kicsit.
Mindig szerettem a könyveket, és ez sosem fog változni, ettől függetlenül ritka esetek egyike amikor fél óránál többet olvasok egyhuzamban.
* Órákkal később, vacsora idő *
- Steph! - szólt hirtelen valaki.
- Igen? - kaptam fel a fejemet. Megláttam az ajtóban Ross mosolygós arcát, mire rögtön letettem a könyvet, és felültem.
- Egész délután olvastál - mondta, miközben közelebb jött, és leült mellém az ágyra.
- Az nem lehet - ráztam meg hitetlenkedve a fejem. A telefonomért nyúltam, ami szerint tényleg kivételesen sokáig olvastam.
- Ezek szerint lehet - nevetett fel. - Jössz vacsorázni?
- Persze - bólintottam. - Ti mit csináltatok eddig?
- Filmet néztünk. Meg bejött érted, de annyira belemerültél a könyvbe, hogy nem hallottad, hogy kopogott, ezért azt hitte, hogy elaludtál, de mikor kinyitotta az ajtót látta, hogy elfoglaltad magad, és hagyott olvasni - magyarázta.
- Értem - mosolyodtam el. - Mit néztetek? - kérdezte, miközben félreraktam a könyvet, és felálltam.
- Step Up 4.
- Jézusom, és nem hívtatok? Végeztetek vele? - kérdeztem szinte kétségbeesve.
- Nem, az utolsó negyed óra még hátravan.
- Akkor még nem volt az utolsó tánc?
- Gondolhattam volna - rázta meg nevetve a fejét.
Kiszaladtam a szobából, egyenesen a konyhába, ahol Meg idétlen vigyorával, és a többiek értetlen tekintetével találkoztam.
- Tudtam, hogy látni akarod - közölte Megan.
- Nem is tudom honnan... na menjünk! - indultam volna, de anya közbeszólt.
- Először vacsora! - mondta, mire megfordultam, morcos tekintettel néztem a helyemet, ahova nem voltam hajlandó leülni. Aztán hirtelen egy kéz átkarolta a derekamat, és az asztal felé kezdett tolni.
- Gyerekesen viselkedsz - suttogta a fülembe.
- Ó, te még nem tudod, mennyire imádom azt a filmet! - vontam meg a vállam, mire elmosolyodott, nyomott egy puszit a homlokomra, és leült a helyére.
* Este 10 óra után *
Halk kopogás hallatszott, amit kivételesen meg is hallottam, ezért letettem a kezemben lévő könyvemet, amit ma már másodszorra vettem a kezembe, szóval rekordot döntöttem.
- Szia! - köszönt Riker, mikor kinyitottam az ajtót. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepődtem meg, amiért ő állt az ajtóban.
- Hát te? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudok aludni - nevette el magát. - Mindenkinél próbálkoztam, de ők már bealudtak.
- Jól van, meggyőztél - mosolyodtam el, majd arrébb álltam, hogy be tudjon jönni a szobába.
- Voltál már az erkélyen? - kérdezte.
- Fura, mert ennek örültem a legjobban, de nem - vallottam be.
- Nem tudod mit hagytál ki! Gyere! - Az erkélyre vezető ajtóhoz rohant, és kinyitotta azt, mire én utána mentem. Tényleg kihagyhatatlan látvány volt...

Hola!
Ne kövezzetek pls! :"D Tudom, hogy régen volt rész, és mostantól nem ígérgetek! :/
Szóval, a részbe tettem egy linket (aki nem vette volna észre, arra a két szóra kell kattintani, hogy "utolsó tánc"), és kérlek nézzétek meg, csak hogy értsétek milyen filmről van szó. Azért remélem néhányan láttátok már a Step Up -ot, mert ha nem, akkor sürgősen nézzétek meg az én kedvemért! :* Később kiteszek a csoportba még néhány videót ebből a filmből, amiket még nagyon szeretek. :)
Remélem tetszett a rész, várom a komikat. :*
xo;<3